HU/Prabhupada 0577 - Az úgynevezett filozófusok, tudósok, mind gazemberek, ostobák - vessétek el őket mind

Előző oldal - videó 0576

Következő oldal - videó 0578

Lecture on BG 2.19 -- London, August 25, 1973

Ahogyan Kṛṣṇa természete sac-cid-ānanda-vigrahaḥ (Bs. 5.1), a formája is, transzcendentális a formája örök forma, tudással és boldogsággal teli. Ehhez hasonlóan mi is, habár parányiak vagyunk, minőségileg ugyanolyanok. Ezért mondják, hogy na jāyate. Ez a probléma, ez a gazemberek kultúrája, nem tudják megérteni, hogy örökké létezünk. Belelaktak a születés és halál állapotába. Egyetlen gazember sem érti. Az úgynevezett filozófusok, tudósok, egyik sem érti, ezért gazemberek és ostobák. Vessétek el őket. Vessétek el őket azonnal! Csak nehezen dolgozni. Ugyanez: nūnaṁ pramattaḥ kurute vikarma (SB 5.5.4). Mint az őrültek, úgy dolgoznak. Mi értéke egy őrült ember munkájának? Ha egész nap, egész éjjel nagyon szorgosan dolgozom. Akkor mi vagy, uram? Őrült vagy. Elromlott az agyad, őrült vagy. Mit ér a munkád? A világ pedig ilyen.

A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom tehát, képzeljétek csak el, hogy mennyire fontos! Ez a legjobb jó cselekedet az emberi társadalom számára. Mind ostobák és gazemberek, nem tudnak semmit, tudatlanok az eredeti helyzetükkel kapcsolatban. és feleslegesen dolgoznak látástól vakulásig. Ezért nevezik őket mūḍhának. A mūḍha azt jelenti, szamár. A szamár éjjel-nappal dolgozik a mosodai munkásnak, csupán egy marék fűért A fű mindenhol nő, ám a szamár mégis azt gondolja: „Ha nem dolgozok ennek az embernek nagyon keményen, akkor nem kapok füvet.” Ezt nevezik szamárnak. Ezért, amikor valaki értelmessé válik, ha képezni kezdte magát... Fokozatosan lehet értelmessé válni. Legelőször brahmacārī. Majd ha nem képes brahmacārī maradni, akkor jó, nősüljön meg, legyen gṛhastha. Majd vonulj vissza és legyél vānaprastha. Ezután pedig a sannyāsa következik. Ez a folyamat. A mūḍha éjjel-nappal az érzékkielégítésért fog dolgozni. Az élet egy bizonyos szakaszában fel kell adni ezt az ostobaságot és sannyāsát kell elfogadni. Nem, vége. Ez a sannyāsa. Az életnek ezt a részét teljesen Kṛṣṇa szolgálatának kell áldozni. Ez az igazi sannyāsa. Anāśritaḥ karma-phalaṁ kāryaṁ karma karoti yaḥ (BG 6.1). Az a kötelességem, hogy Kṛṣṇát szolgáljam, örök szolgája vagyok... Kāryam. Ezt kell tennem, szolgálnom kell Kṛṣṇát. Ez a helyzetem. Ez a sannyāsa. Anāśritaḥ karma-phalaṁ kāryam karma karoti yaḥ. A karmīk az érzékkielégítés reményében valamilyen jó helyzetre várnak. Ez a karmī. És a sannyāsī azt jelenti,... Ők is keményen dolgoznak, de nem az érzékkielégítésért. Hanem Kṛṣṇa elégedettségéért. Ez a sannyāsa. Ez tehát a sannyāsa és a karmī. A karmī is keményen dolgozik, keményebben és keményebben, de mindezt az āmiṣa-mada-sevā érdekében. Āmiṣa-mada-sevā. Vyavāya, csak a nemi életért, a húsevésért és a részegségért. A bhakta is keményen dolgozik, de Kṛṣṇa elégedettségéért. Ez a különbség. Ha ti, egy életet arra áldoztok arra, hogy nincs több érzékkielégítés, egyszerűen csak Kṛṣṇának dolgoztok, akkor eljuttok abba a helyzetbe, hogy na jāyate, nincs több születés, nincs több halál. Mert ez a helyzetetek, na jāyate na... Ez a valódi helyzetetek. Ám tudatlanok vagytok, pramattaḥ, őrülté váltatok, őrültté. Ezért követitek az érzékkielégítés folyamatát. És belebonyolódtatok egy anyagi testbe, a test pedig változik. Ezt nevezik születésnek és halálnak.