HU/Prabhupada 0594 - A lélek nem mérhető anyagi műszerekkel

Előző oldal - videó 0593

Következő oldal - videó 0595

Lecture on BG 2.23 -- Hyderabad, November 27, 1972

Tehát a meghatározás a tagadással történik. Közvetlenül nem érzékeljük, mi az a spirituális töredék, részecske, ami a testünkben van. Mert a lélek hossza és szélessége nem mérhető az anyagi műszereinkkel, habár a tudósok azt állítják, hogy igen. Még ha lehetséges volna is megmérni a lelket, először látni kéne, hol helyezkedik el. Aztán lehetne a méréssel próbálkozni. De nem is lehet látni. Mert nagyon-nagyon pici, egy hajszál végének tízezred része. Mivel nem látjuk, a tapasztalati tudásunk által nem érzékeljük, ezért írja le számunkra Kṛṣṇa az önvaló, a lélek létezését tagadó módon: „Ez nem az." Néha, amikor nem értünk valamit, azt a magyarázatot kapjuk: „Ez nem az." Ha nem tudom valamiről elmagyarázni, hogy micsoda, akkor tagadóan fejezem ki: „Ez nem az." Mi tehát ez a „nem az"? A „nem az" azt jelenti, hogy nem anyagi természetű. A lélek nem anyagi természetű. Nekünk azonban az anyagi dolgokról vannak tapasztalataink. Akkor hogyan érthetnénk meg ezt a tagadást? Ezt magyarázza el a következő vers, nainaṁ chindanti śastrāṇi. A lelket nem lehet feldarabolni semmilyen fegyverrel, késsel, karddal vagy buzogánnyal. Lehetetlen. Nainaṁ chindanti śastrāṇi. A Māyāvādi filozófia azt mondja: „Brahman vagyok." Az illúzió miatt érzem az elkülönülést. Valójában egy vagyok." Kṛṣṇa azonban azt mondja, hogy mamaivāṁśo jīva-bhūtaḥ BG 15.7(). Ez azt jelenti, hogy ezt a részt az egész lélektől vágták le? Nem. Nainaṁ chindanti śastrāṇi. Nem feldarabolható. Akkor? A válasz az, hogy a lélek-rész örök. És nem māyā miatt vált elkülönültté. Nem. Hogy lehet ez? Úgy, hogy a lélek nem feldarabolható.

Ha azt mondom... Mint amikor azzal érvelnek: ghaṭākāśa-poṭākāśa, „Az edényben lévő és az edényen kívüli tér, az edény fala miatt az edényben lévő tér különálló." Hogyan lehetne különálló? Lehetetlen feldarabolni. Az érv kedvéért... Valójában igen-igen parányi részek vagyunk, a lélek molekuláris részei. És örökké részek maradunk. Nem arról van szó, hogy a körülmények folytán elkülönültünk, aztán majd újra hozzákapcsolódunk. Kapcsolódhat, de nem homogén módon beleolvadva, hanem keverten. És még ha kapcsolódik is, a lélek megtartja önálló létezését. Akár egy zöld madár, amelyik rászáll a fára, úgy tűnhet, hogy a madár egybeolvad a fával, de nem így van. A madár megtartja saját önazonosságát, a fán belül. Ez a következtetés. Bár a fa és a madár is zöld, és a madár látszólag egybeolvad a fával, ez az eggyé olvadás nem jelenti azt, hogy a madár és a fa egyek lennének. Nem. Csak úgy tűnik. Mivel mindkettő ugyanolyan színű, úgy tűnhet, hogy a madár..., már nem is madár többé. De nem így van. A madár... Hasonlóképpen, mi is egyedi lelkek vagyunk. Bár a minőség egy, mint az előbb a zöld szín, amikor az élőlény beolvad a brahman sugárzásba, nem veszíti el saját azonosságát. És mivel nem veszíti el az azonosságát, és mivel természeténél fogva boldog, nem maradhat a személytelen brahman sugárzásban hosszú ideig. Mert meg kell keresnie az örömet. Az örömet, vagyis a változatosságot.