HU/Prabhupada 0668 - Legalább két kötelező böjt egy hónapban

Előző oldal - videó 0667

Következő oldal - videó 0669

Lecture on BG 6.16-24 -- Los Angeles, February 17, 1969

Az tehát a tanács, hogy ez a test haszontalan, de ez nem azt jelenti, hogy nem kell foglalkozni vele. Mint ahogyan az autóddal mész egyik helyről a másikra. Az autó, te nem vagy ez az autó, de mivel használnod kell az autót a munkádhoz, ezért karban is kell tartanod. De nem annyira, hogy egyszerűen csak az autó dolgaiba merülj, és ne foglalkozz más dolgokkal. Mint amikor valaki túlzottan ragaszkodik a kocsijához, egész nap fényezi. Nem szabad tehát túlzottan ragaszkodnunk ehhez a testhez. De mivel ezzel a testtel gyakoroljuk a Kṛṣṇa-tudatot, egészségesen kell tartani. Ezt nevezik yukta-vairāgyának. Nem hanyagolhatjuk el. Rendszeresen kell fürdenünk, rendszeresen jó ételt, Kṛṣṇa prasādamot kell enni, az elmét és a testet egészségesen tartani. Erre szükség van.

A Kṛṣṇa-tudat mozgalma nem mondja, hogy végezz valami mesterséges lemondást, ez ostobaság. És jutalomképp pedig valamilyen drogot, kábítószert fogyasszunk. Nem. Egyél jó ételt. Kṛṣṇa adott neked finom ételt. Gyümölcsök, gabona, tej, ezekből száz és ezer ételt lehet készíteni, mi ezeket készítjük. A célunk azzal, hogy a lakomára hívunk az, hogy az összes ostoba ételeteket Kṛṣṇa prasādammal helyettesítsük. Azok nem egészségesek. A Kṛṣṇa prasādam az igen. Egészséges étel. Finom és egészséges. Tehát egyetek Kṛṣṇa prasādamot, finom prasādamot. Ha a nyelvetek akar valamilyen jót és ízleteset, akkor mi tudunk adni száz és ezer Kṛṣṇának felajánlott ételt. Samosāt és ezt az édes golyót rasagullāt, és annyi mást. Értitek? Nincs tiltás, de ne egyetek túl sokat. „Ó, ez nagyon finom! Hadd vegyek egy tucat rasagullāt!” Nem, ezt ne csináljátok! Mert ez nem jó. Ez mohóság. Egyszerűen csak annyit vegyetek, amennyi a testeteket egészségesen tartja, ez minden. Annyit kell aludnotok, amennyi a testet egészségesen tartja, ez minden. Nem többet. Yuktāhāra vihārasya yogo bhavati siddhi (BG 6.17). Ezt nevezik yuktának. Csak azért kell ennünk, hogy egészségesek maradjunk. Azért kell aludnunk, hogy egészségesek maradjunk. De ha tudjátok csökkenteni, az jó. Viszont azt ne kockáztassátok, hogy megbetegedtek!

Mert az elején, mivel hozzá vagyunk szokva, hogy telhetetlen módon együnk, ezért ne próbáljatok mesterségesen keveset enni. Egyetek! De próbáljátok meg csökkenteni. A több... Ezért van a böjt előírva. Legalább két kötelező böjt egy hónapban. És ott van a többi böjtnap is. Minél inkább képesek vagytok csökkenteni az alvást és az evést, annál egészségesebbek lesztek, különösen a lelki célokat tekintve. De ez ne legyen mesterséges! Ne mesterségesen csináljátok! Amikor fejlődtök, akkor természetes módon nem fogjátok érezni... Ahogyan Raghunātha dāsa Gosvāmī. Vannak példák. Raghunātha dāsa Gosvāmī egy nagyon gazdag ember fia volt. És elment otthonról. Csatlakozott az Úr Caitanyához. Ő volt az apja egyetlen fia, igen szeretett fia. Szép felesége volt. De mindent otthagyott. És az, hogy elment, azt jelenti, hogy elosont, anélkül, hogy bármit mondott volna. Valahogy tehát elment otthonról. És az apja megértette, hogy az Úr Caitanyához ment Purība. Elküldött hát négy szolgát, mert nagyon gazdag volt. És küldött négyszáz rúpiát, ami ötszáz évvel ezelőtt hússzor annyit ért, mint most. Először Raghunātha dāsa Gosvāmī elfogadta, hogy „Ó, az apám küldte, rendben.” És hogyan költötte el a pénzt? Meghívta az összes sannyāsīt, Jagannātha Purīban sok sannyāsī él, a lemondott rend tagjai. És minden hónapban lakomát ajánlott nekik. Néhány nap múlva az Úr Caitanya érdeklődött a titkárától, Svarūpa Dāmodarától, hogy „Mostanában nem kaptam egyetlen meghívást sem Raghunāthától. Mi történt?” „Ó, Uram, már nem fogadja el többé az apja pénzét.” „Ez igen jó!” Azt gondolta, hogy „Lemondtam mindenről, és az apám pénzét élvezem.” Így megtagadta ezt is. Mondta az embereknek, „Menjetek haza. Nem kell a pénz.” És akkor most hogyan él meg? „A Jagannātha Templom lépcsőjén áll, és amikor a papok mennek haza a prasādamjukkal, valamit adnak neki, s ő azzal elégedett.” Caitanya Mahāprabhu erre azt mondta, hogy „Ó, ez nagyon jó, nagyon jó!” Majd Caitanya Mahāprabhu afelől érdeklődött, hogy hogyan áll Raghunātha dāsa Gosvāmī a lépcsőn. Látta, hogy ott áll. Így néhány nap múlva Raghunātha dāsa Gosvāmī ezt is abbahagyta. Ekkor Caitanya Mahāprabhu kérdezte a titkárát, hogy „Nem látom Raghunāthát ott állni. Mit csinál?” „Nem Uram, ezt is abbahagyta, mert azt gondolta, hogy »Itt állok, mint egy prostituált, valaki jön és ad nekem... Nem, nem, ezt nem szeretem!« „Ez nagyon jó! És akkor hogyan eszik?” - kérdezte az Úr Caitanya. „A konyhából kidobott rizst gyűjti össze, azt eszi.”

Egy nap, hogy lelkesítse Raghunātha dāsa Gosvāmīt, az Úr Caitanya Mahāprabhu elment a szobájába. „Raghunātha? Azt hallottam, igen jókat eszel, Engem pedig meg sem hívsz?” Erre Raghunātha dāsa Gosvāmī nem válaszolt. Caitanya Mahāprabhu megtalálta a helyet, ahol Raghunātha tartotta a rizst, vett belőle, s azonnal elkezdte enni. „Uram, ne edd azt, nem illik, ilyet tenned!” „Ó! Ez Jagannātha prasādamja, hogy mondhatod, hogy ezt nekem nem illik?” Csak hogy lelkesítse. Lehet, hogy nem gondolta, hogy „Ezt a kidobott dolgot eszem...”, értitek? Raghunātha dāsa Gosvāmī így csökkentette az étkezését, s végül minden másnap egyszer, egy darab vajat evett. És felajánlott, százszor leborult és rengetegszer énekelt. Saṅkhyā-pūrvaka-nāma - ez hallottátok, amikor a Hat Gosvāmī című dalt énekeltük. Saṅkhyā-pūrvaka-nāma-gāna-natibhiḥ kālāvasānī-kṛtau. Tehát nagyon szép példákat láthatunk arra, hogy hogyan csökkentsük. Csökkentsünk minden anyagi szükségletet. A nulláig. Értitek? De ez nem mindenki számára lehetséges. Ne próbáljátok meg Raghunātha dāsa Gosvāmīt utánozni! Mivel Ők az Úr Caitanya társai, ezért mindegyikük mutatott valamilyen példát, egy egyedi példát arra, hogy a Kṛṣṇa-tudatunk hogyan fejlődhet. De a mi dolgunk nem az, hogy utánozzuk, hanem az, hogy kövessük őket. Amennyire csak lehetséges próbáljátok meg követni őket. De ne mesterségesen! Ezért áll itt, hogy „Lehetetlen, hogy az jógi legyen...” Ha megpróbáljátok utánozni Raghunātha dāsa Gosvāmīt, akkor azonnal le fogtok esni. Bármilyen fejlődést is értetek el, annak vége lesz. Nem. Ne így csináljátok! De ne egyetek többet. Ez minden. Többet enni nem jó. De egyetek. Ha elefánt vagytok, akkor ehettek negyven kilónyit is, de ha hangya, akkor csak egy morzsányit. Ne egyetek negyven kilót, az elefántot utánozva. Értitek? Isten adott ételt az elefántnak és a hangyának is. És ha ti valóban elefánt vagytok, akkor egyetek annyit, mint egy elefánt. De ha hangya vagytok, akkor ne egyetek úgy, mint az elefánt, mert akkor bajba kerültök. Itt tehát az áll, hogy „Óh, Arjuna, nem lehet jógi az, aki túl sokat vagy túl keveset eszik.” Nagyon jó program. Ne egyetek keveset. Egyetek annyit, amennyit szükséges ennetek. De ne többet. És ehhez hasonlóan ne aludjatok többet.

Ha tudtok ... Maradjatok tökéletesen egészségesek, de próbáljátok meg csökkenteni. Mondjuk, hogy tíz órát alszotok. De ha öt órával is egészséges tudok maradni, akkor miért alszok tízet? Ez tehát a folyamat. Ne csináljatok semmi mesterséges dolgot. Ami a testet illeti, négy követelése van. Evés, alvás, párzás és védekezés. A modern civilizáció hiányossága az, hogy azt gondolják, ha az evést és az alvást fokozzák, az nagyon jó. Ha szombaton és vasárnap egész nap alhatunk, az nagyon nagy haszon, élvezet. Értitek? Ez a kultúra. Azt hiszik, az egy lehetőség élvezni az életet, ha napi harminc órát alszanak. Értitek? Ne, ezt ne csináljátok. Csökkentsétek! Próbáljátok meg csökkenteni, de ne mesterségesen. Folytasd!