HU/Prabhupada 0667 - Minden félreértés ennek a testnek köszönheti a létrejöttét

Előző oldal - videó 0666

Következő oldal - videó 0668

Lecture on BG 6.16-24 -- Los Angeles, February 17, 1969

Bhakták: Minden dicsőséget Sri Gaurangának!

Bhakta: Tizenhatodik vers. „Óh, Arjuna, nem lehet jógi az, aki túl sokat vagy túl keveset eszik vagy alszik.” (BG 6.16)

Prabhupāda: Igen. Ez nagyon jó. Semmi sem tiltott, mert tulajdonképp a testeddel, ezzel a testtel kell a jógafolyamatot végrehajtanod. Egy rossz üzletből hozd ki a lehető legjobbat. Értitek? Minden nyomorúság forrása ez az anyagi test. Valójában a lélek számára nem létezik szenvedés. Mint ahogyan az élőlény normális helyzete az egészséges élet. Betegségek csak bizonyos fertőzések esetén jelentkeznek. A betegség nem természetes. Ehhez hasonlóan, a jelenlegi anyagi létezést a lélek betegsége okozza. És mi ez a betegség? A betegség ez a test. Mivel ez a test nem nekem való, nem az én testem. Mint ez a ruha. Ti nem a ruha vagytok. De különbözően öltözködünk. Valaki pirosba, valaki fehérbe, másvalaki sárgába. De ez a szín, én nem ez a szín vagyok. Ehhez hasonló a helyzet a testünkkel, fehér ember vagyok, fekete, indiai, amerikai, vagy ilyen, hindu, muszlim, keresztény. De nem ez az én helyzetem. Minden test beteg helyzet. Beteg helyzet. Megpróbáltok kigyógyulni a betegségből. Ezt szolgálja a jógarendszer. Összekapcsolódni a Legfelsőbbel, mert a szerves részei vagyunk. A példa ugyanaz. Valahogy levágják az ujjamat, leesik a földre, így nincs értéke. Az ujjam, ha levágják és leesik, akkor értéktelen. De amint az ujj csatlakozik a testhez, millió és billió dollárt ér. Felbecsülhetetlen az értéke. Ehhez hasonlóan, az anyagi feltételekhez kötöttség miatt most nem kapcsolódunk Istenhez, Kṛṣṇához. Elfelejtettük Őt, nincs kapcsolat. De a kapcsolat ott van, Isten ellát minket minden szükségessel, úgy, mint egy rab, aki a lekapcsolódott a polgári részlegről. A bűnözőkkel foglalkozó részleghez került. Valójában nem kapcsolódott le, hiszen még mindig az állam gondoskodik róla. De jogilag nincs kapcsolata. Ehhez hasonlóan, mi sem vagyunk lekapcsolódva. Nem lehetünk lekapcsolódva, mert Kṛṣṇa nélkül semmi nem létezik. Hogyan lehetek tehát lekapcsolódva? A lekapcsolódás abban nyilvánul meg, hogy elfelejtettük Kṛṣṇát, ahelyett, hogy Kṛṣṇa-tudatban élnénk. Olyan sok ostobasággal foglalkozunk. Ez a lekapcsolódás. Ahelyett, hogy Isten vagy Kṛṣṇa örök szolgájának tekintem magam, azt gondolom, hogy a közösségem, az országom, a férjem, a feleségem, a kutyám és oly sok más dolog szolgája vagyok. Ez a feledékenység.

Hogyan történt meg? A test miatt. Az egész a test miatt. Minden félreértés ennek a testnek köszönheti létrejöttét.. Mivel Amerikában születtem, amerikainak képzelem magam. És mivel amerikainak képzelem magam, az amerikai kormány megköveteli, hogy „Igen, gyere és harcolj, add az életed!” A sorozóbizottság. Miért? A test miatt. Ezért egy intelligens személynek tudnia kell, hogy az élet összes szenvedéssel teli helyzete a testemnek köszönhető. Tehát nem szabad úgy cselekednünk, hogy az anyagi test általi bebörtönzöttség életről életre folytatódjon. Akármilyen test, amerikai, indiai, kutya, disznó, olyan sokféle, 8400000 test. Ezt nevezik jógának. Azt, hogy hogyan jussunk ki a test fertőzéséből. De az első utasítás az, hogy meg kell érteni, nem ez a test vagyok. A Bhagavad-gītā tanításának ez az alapelve. Aśocyān anvaśocas tvaṁ prajñā-vādāṁś ca bhāṣase. (BG 2.11) „Kedves Arjunám, nagyon szépen beszélsz, mint egy igen tanult ember. De a test szintjéről beszélsz, s ezért minden, amit mondasz, ostobaság.” „Ennek az apja vagyok, ők a rokonaim, ők az ezem, az azom, hogyan ölhetném meg, hogyan tehetném meg, nem tudom megtenni...” A felfogása, a tudata a testben merül el. Ezért Kṛṣṇa, miután Arjuna elfogadta Őt lelki tanítómesterének, azonnal megszidja, mint mester a tanítványát, „Ostoba vagy, oly bölcsen beszélsz, mintha annyi mindent tudnál. De a helyzeted, hogy a testedről beszélsz.”

A világon mindenki igen fejlettnek állítja be magát az oktatás terén, tudományok, filozófia, ez, az, politika, annyi minden. De a helyzetük a testtudat. Pontosan mint egy keselyű. Egy keselyű nagyon magasan repül. 11-12 kilométer magasan. Csodálatos! Ti ilyet nem tudtok megtenni. És bámulatos szemei is vannak. Picik a szemei, de olyan erősek, hogy 11 kilométer magasságból meglátja, hogy hol van egy dög, egy holttest. Neki tehát kiváló képesítése van. Magasan tud repülni, messzire lát. De mi az, ami érdekli? A holttest. Ez minden. Az ő tökéletessége az, hogy hogyan találjon dögöt, halott testet, hogy megegye. Ez minden. Ehhez hasonlóan, lehet, hogy igen magas tudományt tanítunk, de miről tanítunk? Mi az, amit látunk? Azt, hogy hogyan élvezzük az érzékeket, ezt a testet. Ez minden. És a reklám? „Száz és száz kilométer magasba emelkedett a műholddal.” De mire mentek ott? Mi a tevékenységetek? Az érzékkielégítés, ennyi. Ez állati szint. Az emberek tehát nem gondolják át, hogy mennyire belekeveredtek az élet testi felfogásába.

Először tehát meg érteni, hogy a szenvedéseink az anyagi világban a testünk miatt van. Ugyanakkor ez a test nem örök. Mondjuk, mindent ez alapján a test alapján azonosítok, a családot, a közösséget, az országot, ezt, azt, olyan sok dolgot. De ez meddig tart? Nem örök. Asann. Az asann azt jelenti, hogy a jövőben nem fog létezni. Asann api kleśada āsa dehaḥ. (SB 5.5.4) Csak gondot okoz. Nem örök és mindössze csak kellemetlenséget okoz. Ezt jelenti az értelem. Hogyan jussunk ki ebből a testből. Az emberek jönnek, és azt mondják, „Nem vagyok békés. Bajban vagyok. Az elmém nem nyugodt.” De amikor felajánljuk az orvosságot, akkor nem fogadják el. Értitek? Valami finomat akarnak, amit már megértettek. Ez minden. Sokan jönnek hozzánk, hogy „Swamiji, óó, ilyen helyzetben vagyok.” És amint orvosságot javaslunk, nem fogadják el. Mert valami olyasmit akarnak, ami számukra elfogadható. Akkor hogyan ajánljunk? Minek mész orvoshoz? Saját magadat akarod kezelni? Értitek?