HU/Prabhupada 0707 - Akik nem lelkesednek, lusták, ők nem fejlődnek a spirituális életükben



Lecture on SB 3.26.30 -- Bombay, January 7, 1975

Van lelki világ. Kṛṣṇa azt mondja a Bhagavad-gītāban, hogy paras tasmāt tu bhāvaḥ anyaḥ: (BG 8.20) „Van egy másik bhāva, természet.” Mi a természet? Sarveṣu naśyatsu na vinaśyati: „Amikor az anyagi világ, ez a kozmikus megnyilvánulás, az észrevehető világ véget ér, ez a természet megmarad. Az nem ér véget.” Sok példa van erre. Mint a délibáb a sivatagban. Néha azt látjuk, rengeteg víz van a sivatagban. Az állatok futnak a víz felé, hiszen szomjasak, de nincs víz. Így az állatok meghalnak. Azonban az emberi lénynek nem kell állattá válnia. Magasabbra kell tenniük a színvonalat. Megvan ehhez a különleges tudatuk. Azáltal tudják növelni a színvonalat, hogy a védikus irodalmat olvassák, amely Istentől származik. Vyāsadeva Kṛṣṇa inkarnációja, ő adta nekünk a védikus irodalmat. Ezért is Vedavyāsa a neve, Isten inkarnációja, Vedavyāsa. Mahā-muni-kṛte kiṁ vā paraiḥ. Nincs szükség okoskodásra. Csak követni kell Vyāsadevát a tanítványi láncolatban. Vyāsadeva Nārada Muni tanítványa. Nārada Muni tanítványa Vyāsadeva. Ha ebben a paramparā rendszerben kapunk tudást, az tökéletes tudás. Tehát el kell fogadnunk. Niścayātmikā.

Ezért mondja Rūpa Gosvāmī, hogy a lelki életet fejleszteni lehet, az első szabály az utsāha. Utsāhāt. Utsāha azt jelenti: lelkesedés: „Igen, Kṛṣṇa azt mondja, sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66). Elfogadom és lelkesen dolgozom ezen a szabályon, ahogy Kṛṣṇa mondja.” Kṛṣṇa azt mondja, man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī māṁ namaskuru (BG 18.65), és nekünk így kell tennünk, lelkesen végrehajtani mindezt. „Igen, mindig Kṛṣṇára fogok gondolni.” Man-manāḥ. Kṛṣṇa egyenesen ezt mondja. Man-manā bhava mad-bhaktaḥ, „Légy az Én bhaktám.” Tehát lelkesnek kell lennünk, „Igen, Kṛṣṇa bhaktája leszek.” Man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī. Kṛṣṇa azt mondja: „Hódolj meg Nekem”, ezért hát nagyon lelkesnek kell lennünk abban, ahogy Kṛṣṇát imádjuk, maṅgala-ārātrikát ajánlunk, reggel korán kelünk. Ez mind lelkesedés, utsāha. Akik nem lelkesednek, lusták, fásultak, ők nem fejlődnek a spirituális életükben. Csak alszanak, így nem képesek rá. Az embernek nagyon lelkesnek kell lennie, pozitívnak. Utsāhād dhairyāt. A dhairya türelmet jelent, nem azt, hogy „Mivel nagy lelkesedéssel fogtam az odaadó szolgálatba...” Így aztán már a tökéletesség szintjén van az illető, ha azonban türelmetlenné válik, „Miért nem lettem már tökéletes? Néha miért rugdos māyā?” Igen. Ez jellemző. Ez folytatódni fog. Abbamarad majd. Niścayāt. Dhairyāt, niścayāt. „Mikor Kṛṣṇa azt mondja, sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66), most már feladtam mindent. Nincs más kötelességem. Csak az, hogy Kṛṣṇát szolgáljam. Amikor tehát valaki így tesz, akkor niścaya, Kṛṣṇa bizonyosan védelmet nyújt nekem.” Ez a niścaya. Ne legyetek csalódottak. Kṛṣṇa nem a levegőbe beszél. Azt mondja, ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo mokṣayiṣyāmi.