HU/Prabhupada 0750 - Miért ajánljuk a tiszteletünket az anyának?



Lecture on BG 9.10 -- Melbourne, April 26, 1976

Nincs iskola, egyetem vagy intézmény, ahol kutatnák, mi az a mṛtyu-saṁsāra-vartmani (BG 9.3). Annyira elesettek vagyunk, hogy nem is érdeklődünk. Pont olyanok, mint az állatok. Az állatot elviszik a vágóhídra, ezt mindenki tudja. De az állatnak nincs képessége érdeklődni, hogy „Miért visznek engem a vágóhídra?” Nincs képessége. Nincs képessége, hogy ellenálljon, hogy ne vigyék el a vágóhídra. Mṛtyu-saṁsāra-vartmani. Mindannyian a vágóhídra megyünk, de az emberi lény, ha erővel viszik a vágóhídra, akkor legalább tiltakozik, sír, hogy „Miért visz ez az ember engem a vágóhídra?” De az állatnak nincs... Habár érez, sír, időnként láttuk, hogy könnyek vannak a szemében. Tudják, hogy „Egytől egyig elvisznek bennünket a vágóhídra. Nem fogunk bajt okozni.” Pont, mint a tehenek. Füvet esznek, és cserébe a legtáplálóbb ételt, a tejet adják. De annyira kegyetlenek vagyunk, annyira hálátlanok, hogy elvisszük a teheneket a vágóhídra.

A tehénre, a védikus kultúra szerint, anyaként tekintünk. Miért anya? Tejet ad. Miért tiszteljük az anyát? Miért ajánljuk neki a tiszteletünket? Mert ha kétségbeesett vagy, ha nem tudsz mit enni, az anya a melléből ad tejet. Anya azt jelenti, aki élelmet ad. A tehén tejet, élelmet ad, a tej pedig olyan tápláló és tele van vitaminokkal, és így ő az anyánk. A śāstra szerint, a védikus kultúrának megfelelően hét anyánk van. Hét anya. Az egyik az igazi anya, akinek a méhéből megszülettünk. Ādau mātā. Ez az igazi anya. Aztán a guru-patnī, a lelki tanítómester vagy tanár felesége, ő is anya. Ādau mātā guru-patnī brāhmaṇī. A brāhmaṇa felesége szintén anya. Valójában egy kulturált ember a feleségén kívül minden nőre az anyjaként tekint. Nem hét, hanem nyolc, mindenki.

mātṛvat para-dāreṣu
para-dravyeṣu loṣṭravat
(Cāṇakya-śloka 10.)

Egy tanult tudós nem azt jelenti, hány diplomával rendelkezik. Az a tanult személy, aki minden nőt anyaként lát. Az összes nőn kívül, legalább hetet kell anyaként elfogadnunk. Ādau mātā guru-patnī brāhmaṇī. Brāhmaṇī. Rāja-patnikā, a királyné. A királyné is anya, rāja-patnikā. Dhenu, a tehén. A tehén anya. És dhātrī, a dajka is anya. Dhenur dhātrī tathā pṛthvī. Aztán a Föld, oly sokféle ételt ad nekünk.

Ez tehát a filozófia. Nagyon kedvesnek kell lennünk legalább a tehenekhez. Ha valaki ragaszkodik a húsevéshez, megölhet valami alacsonyabb rendű állatot, mint a kecske, a birka, a disznó vagy a hal. Vannak más állatok. De a Bhagavad-gītāban külön meg van említve,

kṛṣi-go-rakṣya-vāṇijyaṁ
vaiśya-karma svabhāva-jam
(BG 18.44)

Go-rakṣya. A társadalomban igen fontos dolog, hogy védelmet nyújtsunk a teheneknek és tejet kapjunk. És a sokféle tejből készült étel, végső soron a ghí, igen fontos dolog. Indiában még most is minden háztartásban szükség van elég mennyiségű ghíre. De ők nem húsevők. A húsevők nem képesek elviselni a ghít.