HU/Prabhupada 0810 - Nem szabad, hogy az anyagi világ veszélyei megzavarjanak bennünket

Előző oldal - videó 0809

Következő oldal - videó 0811

741003 - Lecture SB 01.08.23 - Mayapur

Itt egy dolgot különösen hangsúlyoznak: muhur vipad-gaṇāt (SB 1.8.23). A muhuḥ azt jelenti, huszonnégy óra, vagy mindig, szinte huszonnégy órában. Muhuḥ. A muhuḥ azt jelenti, „újra és újra, újra és újra.” Vipat. A vipat jelentése veszély. És gaṇa, ami azt jelenti, hogy „több”, azaz nem csak egyféle veszély, hanem különböző veszélyek. Muhur vipad-gaṇāt, ki az, aki szenved? Kuntī. És ki más még? Devakī. Devakī Kṛṣṇa anyja, Kuntī pedig Kṛṣṇa nénikéje. Egyikük sem közönséges nő. Az, hogy valaki Kṛṣṇa anyja vagy Kṛṣṇa nagynénje legyen, az nem közönséges dolog. Sok sok életben végrehajtott tapasyát igényel. És akkor lehet valaki Kṛṣṇa anyja. Tehát ők is szenvednek, muhur vipad-gaṇāt, állandóan vipat. Habár Kṛṣṇát ők nagyon nagyon könnyen elérhették, az anyja, de mégis... Devakī szülte Kṛṣṇát, de olyan nagy volt a veszély, hogy nem tarthatta meg a fiát. Azonnal elvitték. Csak nézzétek, hogy mennyi vipat, mennyi vipat. Kṛṣṇa anyja nem tarthatta az ölében a fiát. Minden anya ezt akarja, de mivel ott volt Kaṁsa khalena (SB 1.8.23)), ő ezt nem tehette meg. És a Pāṇḍavák, akikkel Kṛṣṇa állandóan együtt volt. Bárhol is legyenek a Pāṇḍavák, Kṛṣṇa ott van. Kṛṣṇa... Draupadī veszélyben van. A Kuruk, Duryodhana és Duḥśāsana levetkőztették. De Kṛṣṇa végtelen szárit adott neki. Ha egy nőt férfiak körében levetkőztetnek, az számára a legnagyobb veszély. Ez a legnagyobb veszély, és Kṛṣṇa megmentette. Ehhez hasonlóan Kuntīt is megmentette... A későbbi versek írják majd le a veszélyt. Kuntī azt mondja, vimocitāhaṁ ca sahātmajā vibho, „Engem és gyerekeimet pedig állandó veszélyek sorától mentettél meg.”

Tény, hogy Kuntī vagy Devakī is bensőséges kapcsolatban volt Kṛṣṇával, de olyan sok veszéllyel kellett szembenézniük, mit is mondhatnánk másokról? Mit mondhatnánk másokról, például magunkról? Amikor tehát veszélyben vagyunk, akkor nem szabad elkedvetlenednünk. Bátorítást kell merítenünk abból, hogy még Kuntī, Vasudeva és Devakī is veszélyben volt, habár Kṛṣṇával nagyon-nagyon közeli kapcsolatban álltak. Nem szabad, hogy az anyagi világ veszélyei megzavarjanak bennünket. Ha valóban Kṛṣṇa-tudatosak vagyunk, akkor szembe kell néznünk a veszéllyel, és Kṛṣṇára kell bízni magunkat. Avaśya rakhibe kṛṣṇa viśvāsa pālana. Ezt nevezik meghódolásnak, azt, hogy „Lehet, hogy veszélyben vagyok, de Kṛṣṇa... Meghódoltam Kṛṣṇának, meg kell, hogy védjen engem.” Legyen ebben hitetek! Ne zavarodjatok meg, amikor veszélyben vagytok, mert ez a világ olyan... Padaṁ padaṁ vipadām (SB 10.14.58). Minden lépésnél veszély fenyeget. Épp mint amikor az utcán sétálunk. Bármelyik pillanatban lehet egy tűszúrás, egy tüske. És azzal, hogy megszúr az a tüske, a seb begyulladhat, veszélyessé válhat. Még úgy is, hogy az utcán sétálunk, beszélgetünk, esszük az ételünket, ... Van egy angol közmondás, mely szerint még ha minden biztosnak is látszik, akkor is rosszra fordulhatnak a dolgok.

Állandóan emlékeznetek kell arra, hogy az anyagi világ tele van veszéllyel. Ha azt gondoljátok, hogy „Biztonságban vagyunk, értjük a dolgunk, nagyon boldog hellyé tettük ezt a világot,” akkor ti vagytok a legostobábbak. Padaṁ padaṁ yad vipadām (SB 10.14.58). De ha menedéket kerestek Kṛṣṇánál, akkor mindezek a veszélyek semmivé válnak. Ezt mondja majd Kuntī is, hogy vimocita. A vimocita azt jelenti, hogy megszabadulni a veszélytől. Aham. Sahātmajā. „Az én...”

Ez hát Kṛṣṇa tanulmányozása, az, hogyha Kṛṣṇa-tudatúvá váltok, Kṛṣṇa őszinte szolgájává, akkor ne zavarjanak benneteket az anyagi világ veszélyes körülményei. Függjetek Kṛṣṇától és Ő meg fog menteni benneteket!

Nagyon köszönöm!