HU/Prabhupada 0904 - Elloptad Isten tulajdonát

Előző oldal - videó 0903

Következő oldal - videó 0905

730418 - Lecture SB 01.08.26 - Los Angeles

Kuntī azt mondja, hogy ez a megrészegült helyzet, madaḥ, edhamāna-madaḥ (SB 1.8.26), fokozódik, pumān, az ilyen személyek, naivārhati, nem tudják érzéssel megszólítani, hogy „Jaya Rādhā-Mādhava!” Nem tudják ezt érzéssel tenni. Lehetetlen. Az ő érzéseik, a lelki érzéseik elvesztek. Nem képesek érzéssel megszólítani, mert nem tudják, hogyan kell. „Ez az Isten a szegényeknek van. Akiknek nincs elég ételük. Hadd menjenek a templomba, és kérjenek, »Ó, Isten! A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!« Nekünk van elég kenyerünk. Miért kellene, hogy a templomba menjünk?” Ez a véleményük. Ezért manapság, a gazdasági fejlődés napjaiban senkit nem érdekel a templomba járás. „Mi ez az ostobaság? Miért kellene templomba mennem, hogy kenyeret kérjek? Fejleszteni fogjuk a gazdasági körülményeinket és lesz megfelelő kenyérellátás.”

Mint a kommunista országokban, így csinálják. A kommunista országokban a falvakba mennek és propagandát csinálnak. Azt mondják az embereknek, hogy menjenek a templomba és kérjenek kenyeret. Ezek az ártatlan emberek pedig kérik, ahogy szokták, „Ó, Isten! A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!” Majd amikor kijönnek a templomból, ezek a kommunisták megkérdezik, hogy „Kaptatok kenyeret?” „Nem, uram” - felelnek erre. „Rendben, kérjetek tőlünk!” És az emberek kérnek, „Kommunista barátaink, adjatok kenyeret!” És a kommunista barátok teherautónyi kenyeret vittek, „Vegyetek, annyit, amennyit csak szeretnétek! Tehát ki a jobb? Mi vagyunk a jobbak, vagy az Istenetek a jobb?” Azt felelik, „Nem, uram, ti jobbak vagytok!” Mert nincs intelligenciájuk. Nem kérdezik meg, hogy „Te gazember, honnan vettétek ezt a kenyeret? A gyáratokban készítettétek. Elő tudjátok állítani a gabonát és a kenyér egyéb összetevőit is a gyáratokban?” Mert nincs intelligenciájuk.

Śūdra, őket nevezik śūdrának. A śūdra azt jelenti, akinek nincs intelligenciája. Úgy értenek dolgokat, ahogy azok vannak. De az, aki brāhmaṇa, akinek fejlett az intelligenciája, ő azonnal megkérdezni, hogy „Gazemberek, honnan vettétek ezt a kenyeret?” Ez a brāhmaṇa kérdése. Nem tudsz kenyeret előállítani. Egyszerűen csak átalakítottad Isten gabonáját... A gabonát, a búzát Isten adta, te pedig csak egyszerűen átalakítottad. De valamit átalakítani másvalamivé nem jelenti, hogy azzal ez a te tulajdonoddá válik.

Mint ahogyan ha az ácsnak adok fát, szerszámot és fizetést. Ő pedig nagyon szép, gyönyörű szekrényt készít. Kié lesz ez a szekrény? Az ácsé vagy azé az emberé, aki az összetevőket adta? Kié lesz? Az ács nem mondhatja, hogy „Mivel én alakítottam át a fát egy ilyen szép szekrénnyé, ezért ez az enyém.” Nem. Ez nem a tiéd. Ehhez hasonlóan, ki adja az összetevőket, te gazember? Kṛṣṇa adja! Kṛṣṇa azt mondja, bhūmir āpo 'nalo vāyuḥ khaṁ mano buddhir eva... prakṛtir me aṣṭadhā (BG 7.4). „Ez az én tulajdonom.” Nem te teremtetted ezt a tengert, a földet, az eget, a tüzet, a levegőt. Nem a te teremtésed. Nem tudod átalakítani ezeket az anyagi dolgokat, tejo-vāri-mṛdāṁ vinimayaḥ, keveréssel és átalakítással. Veszel agyagot a földből, vizet a tengerből, összekevered és berakod a tűzbe. Tégla lesz. És feltornyozhatod a téglákat, csinálhatsz felhőkarcolót. De honnan vetted a hozzávalókat, gazember, hogy a magadénak követeled ezt a felhőkarcolót? Ez az intelligens kérdés. Elloptad Isten tulajdonát, és azt állítod, hogy az a te tulajdonod. Ez a tudás. Ez a tudás.