HU/Prabhupada 0907 - A lelki világban az úgynevezett erkölcstelenség is helyes

Előző oldal - videó 0906

Következő oldal - videó 0908

730419 - Lecture SB 01.08.27 - Los Angeles

Bhakta: „Hódolatomat ajánlom Neked, a koldusbotra jutottak kincsének, aki felette állsz a természet anyagi kötőerői működésének és visszahatásainak! Önmagadban elégedett vagy, ezért Te vagy a legkedvesebb, s Te vagy a monisták mestere." (SB. 1.8.27)

Prabhupāda: Ezért namaḥ akiñcana-vittāya. Koldusbotra jutottak. Ez az első minősítése egy hívőnek. Valaki, aki nem birtokol semmit ebből az anyagi világból. Csupán Kṛṣṇát birtokolja. Ő akiñcana-vitta. Akiñcana az, aki elvesztett minden anyagi tulajdont. Mert ha van egy árnyalatnyi kis gondolatod arról, hogy „Boldog akarok lenni anyagilag," addig mindig el kell fogadnod egy testet.

A természet annyira kedves, hogy bárhogyan is szeretnéd élvezni ezt az anyagi világot, adni fog neked egy arra megfelelő testet az Úr utasításának megfelelően. Az Úr mindenki szívében jelen van. Ezért mindent tud, tudja, hogy még akarsz valami anyagi dolgot. Meg fogja adni neked. „Igen, vedd el." Kṛṣṇa azt akarja, hogy teljes tapasztalatot szerezz arról, hogy az anyagi eredmények sosem tesznek boldoggá. Ez Kṛṣṇa dolga. Szabad akarat. Bár csak egy parányi szabadságunk van, mert mi Kṛṣṇa parányi részei vagyunk. Kṛṣṇa teljes szabadsággal rendelkezik, de a szabad akarattal mindenki rendelkezik, mivel Kṛṣṇa parányi részei vagyunk. A vegyület összetétele. Egy cseppnyi tengervízben is van só. Bár összehasonlíthatatlan azzal a mennyiségű sóval, amit a tenger tartalmaz. De a só, mint vegyi elem jelen van benne. Ez a mi megértésünk. Janmādy asya yataḥ (SB 1.1.1). Bármi, amivel rendelkezünk parányi mennyiségben, Kṛṣṇában teljességében jelen van. Teljességében. Ahogy Kṛṣṇa mondja: mṛtyuḥ sarva-haraś ca aham.

Van egy hajlamunk elvenni mások dolgait. Mondhatjuk, hogy ez lopás. Van ez a hajlamunk. Miért? Mert Kṛṣṇában is jelen van. Kṛṣṇát vajtolvajként is ismerik. Ez a kezdet, tolvajlás, lopás. Ha nem lenne ott a lopási hajlam, hogyan tennék szert rá? De Kṛṣṇa lopása és az én lopásom különböző. Mert én anyagilag szennyezett vagyok, ezért az én lopásom utálatos dolog. Míg ugyanez a lopás a lelki abszolút szintjén szép és élvezetes. Yaśodā mama élvezi Kṛṣṇa lopással kapcsolatos csínytevéseit. Ez a különbség. Anyagi vagy lelki. Minden lelki cselekedet helyes és minden, ami anyagi, helytelen. Ez a különbség. Itt, az úgynevezett erkölcsösség, jóság, mind rossz. És a lelki világban az úgynevezett erkölcstelenség is jó. Meg kell értenetek.

Mint ahogyan valaki más feleségével táncolni az éjszaka közepén erkölcstelen. Mindenki tudja. Legalábbis a védikus civilizációban ez nem megengedett. Egy fiatal lány odamegy egy fiatal fiúhoz és táncol vele az éjszaka közepén. Ez soha nem lenne megengedett Indiában. Még mindig tiltott. Ugyanakkor a gopīk amint meghallották a fuvolát, azonnal mentek. Tehát anyagi megközelítésben ez erkölcstelen. de lelki megközelítésből ez a legnagyszerűbb erkölcsösség. Ahogyan Caitanya Mahāprabhu mondja: ramyā kācid upāsanā vraja-vadhū-vargeṇā yā kalpitā. „Ó, nincs jobb módja az imádatnak annál, mint ahogy azt Vṛndāvana fiatal leányai, a vraja-vadhūk teszik." Caitanya Mahāprabhu nagyon szigorú volt a nőkkel kapcsolatban. A családi életében is, soha nem viccelt nőkkel. Nagyon humoros volt. De mindig csak férfiakkal. Soha nem viccelődött nőkkel. Nem. Talán csak egyszer viccelődött a feleségével, Viṣṇu-priyával. Amikor Śacīmātā keresett valamit, Ő csak viccesen megjegyezte: „Talán a menyed vitte el." Ezt az egyetlen esetet találjuk az egész életében. Egyébként nagyon szigorú volt. Amikor sannyāsī volt, nők nem mehettek a közelébe a hódolatukat ajánlani. Egy távolabbi helyről ajánlhatták a hódolatukat. De azt mondja: ramyā kācid upāsanā vraja-vadhū-vargeṇā yā kalpitā. Azt mondja, hogy nincs jobb módja az imádatnak annál, ahogy azt a vraja-vadhūk teszik. És mi a vraja-vadhūk látásmódja? Hogy Kṛṣṇát imádják, bármilyen kockázatos is legyen. Tehát ez nem erkölcstelen. Ezt meg kell értenetek.