HU/SB 1.10.20
20. VERS
- anyonyam āsīt sañjalpa
- uttama-śloka-cetasām
- kauravendra-pura-strīṇāṁ
- sarva-śruti-mano-haraḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
anyonyam—egymás között; āsīt—ott volt; sañjalpaḥ—beszéd; uttama-śloka—a Legfelsőbb, akit válogatott versek dicsőítenek; cetasām—azoknak, akiknek a szíve így elmélyed; kaurava-indra—a Kuruk királya; pura—főváros; strīṇām—minden nő; sarva—minden; śruti—a Védák; manaḥ-haraḥ—elmét vonzó.
FORDÍTÁS
Hastināpura házainak tetején a nők mélyen a válogatott költeményekben megénekelt Úr transzcendentális tulajdonságaira gondoltak, s beszélni kezdtek Róla. Szavaik vonzóbbak voltak a Védák himnuszainál.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban az áll, hogy minden Védikus Írás célja az Istenség Személyisége, Śrī Kṛṣṇa. Az Úr dicsőségét a Védák, a Rāmāyaṇa és a Mahābhārata írják le teljes valójában, s a Bhāgavatamban kifejezetten a Legfelsőbb Úrral kapcsolatban kerül említésre. Amikor tehát a Kuru-dinasztia királyainak fővárosában a nők a házak tetején az Úrról beszélgettek, szavaik kellemesebbek voltak a védikus himnuszoknál. Minden, ami az Úr dicsőségét énekli meg, śruti-mantra. Narottama dāsa Ṭhākura — a Gauḍīya-sampradāya egyik ācāryája — egyszerű bengáli nyelven írt énekeket. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura, ugyanennek a sampradāyának egy másik bölcs ācāryája bebizonyította, hogy Narottama dāsa Ṭhākura dalai éppen olyanok, mint a védikus mantrák. Ez témájuk miatt van így. A nyelv nem olyan fontos, annál inkább lényeges a mondanivaló. Ezekben a nőkben, akik mind az Úrról és tetteiről szóló gondolataikba merültek, az Úr kegyéből kifejlődött a védikus bölcsesség tudata. Lehet, hogy nem voltak a szanszkrit nyelv — és semmilyen más terület — művelt tudósai, mégis bármit mondtak, szebb volt, mint a védikus himnuszok. Az Upaniṣadok védikus himnuszai néha csak közvetve utalnak a Legfelsőbb Úrra. Ám ezek a nők nyíltan az Úrról beszéltek, s ezzel még nagyobb örömet okoztak mindenki szívének. Szavaik értékesebbnek tűntek a művelt brāhmaṇák áldásainál.