HU/SB 1.10.22
22. VERS
- sa eva bhūyo nija-vīrya-coditāṁ
- sva-jīva-māyāṁ prakṛtiṁ sisṛkṣatīm
- anāma-rūpātmani rūpa-nāmanī
- vidhitsamāno ’nusasāra śāstra-kṛt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—Ő; eva—így; bhūyaḥ—újra; nija—személyes; vīrya—energia; coditām—bemutatása; sva—saját; jīva—élőlény; māyām—külső energia; prakṛtim—az anyagi természetnek; sisṛkṣatīm—az újrateremtés közben; anāma—anyagi megjelölés nélkül; rūpa-ātmani—a lélek formái; rūpa-nāmanī—formák és nevek; vidhitsamānaḥ—arra vágyva, hogy jutalmazzon; anusasāra—megbízott; śāstra-kṛt—a kinyilatkoztatott írások összeállítója.
FORDÍTÁS
Az Istenség Személyisége újra nevet és formát akart adni szerves részeinek, az élőlényeknek, ezért az anyagi természet irányítására bízta őket. Az Ő energiája hatalmazza föl az anyagi természetet, hogy újra teremtsen.
MAGYARÁZAT
Az élőlények az Úr szerves részei. Kétféle élőlény van: a nitya-mukta és a nitya-baddha élőlények. A nitya-mukták örökké felszabadult lelkek, akik örökké az Úr transzcendentális szerető szolgálatának kapcsolatát élvezik örök lakhelyén, túl a megnyilvánult anyagi teremtésen. A nitya-baddhák, az örökké feltételekhez kötött lelkek azonban az Úr külső energiája, māyā gondjaira vannak bízva, hogy jóvátegyék lázadásukat a Legfelsőbb atya ellen. A nitya-baddhák örökké elfelejtik, hogy kapcsolatban állnak az Úrral, hogy az Ő szerves részei. Megzavarja őket az illuzórikus energia, s ennek következtében azt hiszik, hogy az anyag termékei. Így aztán csupán azt tervezgetik, hogyan lehetnének boldogok az anyagi világban. Terveikkel kellemesen töltik idejüket, az Úr akaratából azonban mind a tervezők, mind a tervek megsemmisülnek egy idő után, ahogyan erről az előzőekben említést tettünk. A Bhagavad-gītā ezt a következőképpen erősíti meg: „Ó, Kuntī fia, a korszak végével minden élőlény visszatér Belém, de a következő teremtés hajnalán újra teremtek külső energiám által.” (BG 9.7).
A bhūyaḥ jelentése „újra és újra”, ami arra utal, hogy az Úr külső energiája révén a teremtés, fenntartás és megsemmisülés folyamata szünet nélküli. Az Úr mindennek az oka. Az élőlények, akik alapvetően az Úr szerves részei, ám elfelejtették édes kapcsolatukat, újra lehetőséget kapnak, hogy kiszabaduljanak a külső energia szorításából, s hogy felébresszék tudatukat, az Úr létrehozza a kinyilatkoztatott írásokat is. A Védikus Írások adnak útmutatást a feltételekhez kötött lelkeknek, hogyan szabaduljanak meg az anyagi világ és az anyagi test ismétlődő teremtésétől és megsemmisülésétől.
Az Úr a Bhagavad-gītāban azt mondja: „Ez a teremtett világ és az anyagi energia az Én irányításom alatt áll. A prakṛti hatására újra és újra automatikusan megteremtődnek. Mindez külső energiám által történik.”
Valójában a lélekszikrák, az élőlények nem rendelkeznek anyagi névvel vagy formával. De hogy teljesüljön vágyuk, s uralkodhassanak az anyagi formákból és nevekből álló anyagi energián, alkalmuk nyílik erre a látszólagos élvezetre, s ezzel egy időben arra is lehetőséget kapnak, hogy a kinyilatkoztatott írások segítségével megértsék eredeti helyzetüket. Az ostoba és feledékeny élőlényeket mindig a hamis formák és nevek kötik le. Napjaink nacionalizmusa nem más, mint ennek a betetőzése. Az emberek e valótlan neveket és formákat hajszolják. A testet, melyet adott körülmények között kaptak, valódinak tekintik, s a név, amelyet szintén csak kapnak, úgy megzavarja a feltételekhez kötött lelket, hogy energiáját a számtalan „izmus” nevében helytelenül alkalmazza. Az írások megadják a kulcsot ahhoz, hogy megértsék a valódi helyzetet, de az emberek nem akarnak tanulni a szentírásokból, melyeket az Úr teremtett a különféle helyek és korszakok számára. A Bhagavad-gītā például irányadó minden emberi lénynek, de az anyagi energia hatására az emberek nem törődnek azzal, hogy életüket a Bhagavad-gītā szellemében vezessék. A Śrīmad-Bhāgavatam a tudás egy magasabb szintje annak számára, aki alaposan megértette a Bhagavad-gītā elveit. Sajnos azonban az emberek nem vonzódnak hozzá, ezért māyā karmai között az ismétlődő születés és halál áldozatai.