HU/SB 1.11.15


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


15. VERS

dvāri dvāri gṛhāṇāṁ ca
dadhy-akṣata-phalekṣubhiḥ
alaṅkṛtāṁ pūrṇa-kumbhair
balibhir dhūpa-dīpakaiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

dvāri dvāri—minden egyes ház ajtaja; gṛhāṇām—minden lakóház; ca—és; dadhi—aludttej; akṣata—sértetlen; phala—gyümölcs; ikṣubhiḥ—cukornád; alaṅkṛtām—díszített; pūrṇa-kumbhaiḥ—teli vizesedények; balibhiḥ—az imádathoz szükséges holmikkal együtt; dhūpa—füstölő; dīpakaiḥ—lámpásokkal és gyertyákkal.


FORDÍTÁS

Minden egyes lakóház ajtajába a szerencse jeleit, például aludttejet, sértetlen gyümölcsöket, cukornádat és vízzel teli edényeket helyeztek, az imádathoz szükséges kellékekkel, füstölővel és gyertyákkal együtt.


MAGYARÁZAT

A védikus rítusok szerinti vendégfogadás a legkevésbé sem volt száraz fogadtatás. Nem csupán abból állt, hogy feldíszítették az utcákat és az utakat, ahogyan arról az előzőekben olvashattunk, hanem az is hozzátartozott, hogy a szükséges kellékekkel    —    füstölővel, lámpákkal, virágokkal, édességekkel, gyümölcsökkel és más ízletes ételekkel    —    imádták az Urat, mindenki saját tehetsége szerint. Mindent felajánlottak az Úrnak, az étel maradékait pedig szétosztották az összegyűlt emberek között. Nem olyan volt hát, mint a napjainkban szokásos száraz fogadtatás. Minden egyes ház készen állt arra, hogy így fogadja az Urat. Az utakon, utcákon minden házban kiosztották a megmaradt ételt a város lakóinak, s ez mindig sikeressé tette az ünnepséget. Ételosztás nélkül egyetlen szertartás sem lehet teljes    —    ez a védikus kultúra.