HU/SB 1.11.3
3. VERS
- tam upaśrutya ninadaṁ
- jagad-bhaya-bhayāvaham
- pratyudyayuḥ prajāḥ sarvā
- bhartṛ-darśana-lālasāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—azt; upaśrutya—meghallotta; ninadam—hangot; jagat-bhaya—félelem az anyagi léttől; bhaya-āvaham—ami megfélemlít; prati—felé; udyayuḥ—sietett; prajāḥ—a város népe; sarvāḥ—mind; bhartṛ—a védelmező; darśana—hogy láthassák; lālasāḥ—arra vágyva.
FORDÍTÁS
Amikor Dvārakā lakói meghallották a hangot, amely még magát a félelmet is rettegéssel tölti el az anyagi világban, szaladni kezdtek Felé, hogy teljesüljön régen dédelgetett vágyuk: láthassák az Urat, minden bhakta védelmezőjét.
MAGYARÁZAT
Ahogyan azt korábban már elmagyaráztuk, Dvārakā lakói — akik az Úr Kṛṣṇa jelenlétének idején éltek — egytől egyig felszabadult lelkek voltak, akik az Úr kíséreteként szálltak alá az Úrral együtt. Mindannyiuknak leghőbb vágya volt, hogy láthassák az Urat, annak ellenére, hogy a lelki kapcsolat miatt sohasem váltak el Tőle. Ahogyan Vṛndāvana gopījai Kṛṣṇára gondoltak, amikor nem volt a faluban, mert teheneit legeltette, ugyanúgy Dvārakā lakói is teljesen elmerültek az Úrról szóló gondolataikban, amíg távol volt Dvārakātól, hogy részt vegyen a kurukṣetrai csatában. Egy elismert bengáli író arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a vṛndāvanai, a mathurāi és a dvārakāi Kṛṣṇa különböző személyiségek voltak. Ez a következtetés azonban történelmileg nem hiteles. A kurukṣetrai Kṛṣṇa és a dvārakāi Kṛṣṇa egy és ugyanaz a személyiség.
Dvāraka lakói ugyanúgy bánatba merültek, amikor az Úr távol volt a transzcendentális várostól, mint ahogyan éjjel melankólia lesz úrrá rajtunk a nap hiányában. Az Úr Kṛṣṇa jöttét hírül adó hang olyan volt, mint reggel a napfelkelte híre. Dvārakā minden lakója felébredt álmából, mert felkelt Kṛṣṇa napja, s mindannyian lélekszakadva siettek Hozzá, hogy láthassák. Az Úr bhaktái egyedül Őt tekintik védelmezőjüknek.
Az Úr hangja azonos az Úrral, ahogyan azt már megpróbáltuk elmagyarázni az Úr kettősségtől mentes helyzetét megvilágítva. Jelenlegi anyagi létünk félelemmel teli. Az anyagi lét négy problémája, vagyis az élelem, a menedék, a félelem és a párzás problémája közül a félelem okozza a legtöbb gondot. Örökké rettegünk, mert nem tudjuk, mi lesz a következő megpróbáltatás, amellyel szembekerülünk. Az egész anyagi lét problémákkal teli, s így mindig a félelem az úr. Mindez azért van, mert az Úr illuzórikus energiájának társaságát élvezzük, amit māyānak, külső energiának neveznek. Ám minden félelemnek nyoma vész, amint felhangzik az Úr hangja, melyet szent neve képvisel, ahogyan azt az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu tárta fel a következő tizenhat szóban:
- Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare
- Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare
Ha elfogadjuk a lehetőséget, amelyet e hangok nyújtanak, megszabadulhatunk az anyagi lét minden félelemmel teli problémájától.