HU/SB 1.11.35
35. VERS
- sa eṣa nara-loke ’sminn
- avatīrṇaḥ sva-māyayā
- reme strī-ratna-kūṭastho
- bhagavān prākṛto yathā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—Ő (az Istenség Legfelsőbb Személyisége); eṣaḥ—mindezek; nara-loke—az emberi lények e bolygóján; asmin—ezen; avatīrṇaḥ—megjelent; sva—személyes, belső; māyayā—indokolatlan kegy; reme—élvezte; strī-ratna—az a nő, aki méltó arra, hogy az Úr felesége legyen; kūṭasthaḥ—között; bhagavān—az Istenség Személyisége; prākṛtaḥ—anyagi; yathā—mintha lettek volna.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa, indokolatlan kegyéből megjelent ezen a bolygón belső energiája által, s úgy lelte örömét a hölgyek között, akik erre méltóak voltak, mintha anyagi tettekben merülne el.
MAGYARÁZAT
Az Úr megházasodott és családfenntartóként élt. Ez minden bizonnyal anyagi dolognak tűnik, de amikor megtudjuk, hogy tizenhatezer-száznyolc felesége volt, és mindegyik palotában külön-külön élt mindegyikükkel, az már semmiképpen sem lehet anyagi. Az Úr tehát, aki családfőként élt erre méltó feleségei között, sohasem világi, és ahogyan feleségeivel bánt, azt sem szabad anyagi szexuális kapcsolatnak tekinteni. Azok, akik az Úr feleségei lettek, egészen bizonyos, hogy nem közönséges asszonyok, hiszen az, hogy valaki az Urat nyerje el férjéül, sok-sok millió élet tapasyájának (lemondásának) az eredménye. Amikor az Úr megjelenik a különféle lokákon (bolygókon) vagy épp ezen az emberek lakta bolygón, kinyilvánítja transzcendentális kedvteléseit, hogy vonzalmat ébresszen a feltételekhez kötött lelkekben, hogy örök szolgái, barátai, szülei és kedvesei legyenek a transzcendentális világban, ahol az Úr örök, kölcsönös kapcsolatban áll szolgáival. A szolgálat torz formában jelen van az anyagi világban is, ám idővel mindig megszakad, szomorú tapasztalatot eredményezve. Az anyagi természet feltételeihez kötött, illúzióban élő élőlény tudatlansága miatt nem értheti meg, hogy itt az anyagi világban minden kapcsolata ideiglenes és mámorral teli. Az ilyen kapcsolatok nem segíthetnek az örök boldogság elérésében. Ha azonban ezt a kapcsolatot az Úrral hozzuk létre, akkor ezt az anyagi testet elhagyva a transzcendentális világba kerülünk, s örökké olyan kapcsolatban leszünk Vele, amelyre vágyunk. Azok a nők, akik között az Úr férjként élt, nem az anyagi világhoz tartoznak, hanem transzcendentális feleségekként örök kapcsolatban állnak Vele. Ezt a helyzetet az odaadó szolgálat tökéletességével érték el, s mindez képességeiknek köszönhető. Az Úr paraṁ brahma, az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A feltételekhez kötött lélek mindenhol az örök boldogságot keresi — nemcsak ezen a földön, de más bolygókon is, szerte az univerzumban —, mert eredetileg, lelki szikraként bárhová utazhat Isten teremtésében. Ám mivel az anyagi kötőerők feltételekhez kötik, most űrrakétákkal próbál az űrben utazni. Célját azonban sohasem éri el. A gravitáció törvénye úgy köti őt, mint a börtönlakót a bilincsei. Más folyamatokkal eljuthat bárhová, de még ha a legfelsőbb bolygót éri el, akkor sem nyerheti el azt az örök boldogságot, amelyet életről életre keresett. Amikor azonban magához tér, a Brahman-boldogságot keresi, mert biztosan tudja, hogy a korlátlan boldogság, amelyet keres, sohasem érhető el az anyagi világban. Így tehát a Legfelsőbb Lény, Parabrahman, semmiképpen nem keres boldogságot itt, ahol boldogságának feltételeit sem lehet megtalálni. Ő nem személytelen. Ő az irányító és a Legfelsőbb Lény a számtalan élőlény között, ezért nem lehet személytelen. Ő éppen olyan, mint mi, s teljes mértékben rendelkezik az egyéni élőlény minden hajlamával. Pontosan úgy házasodik meg, ahogyan mi, az Ő házassága azonban nem világi, és nem kötik korlátokhoz azok a tapasztalatok, melyeket mi szerzünk feltételekhez kötött helyzetünkben. Feleségei ezért földi nőknek tűnnek, de valójában mindannyian transzcendentálisan felszabadult lelkek, a belső energia tökéletes megnyilvánulásai.