HU/SB 1.11.34
34. VERS
- evaṁ nṛpāṇāṁ kṣiti-bhāra-janmanām
- akṣauhiṇībhiḥ parivṛtta-tejasām
- vidhāya vairaṁ śvasano yathānalaṁ
- mitho vadhenoparato nirāyudhaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—így; nṛpāṇām—a királyoké vagy uralkodóké; kṣiti-bhāra—a föld terhe; janmanām—így született; akṣauhiṇībhiḥ—a lovasság, az elefántok, a harci szekerek és a gyalogság haderejével felvértezve; parivṛtta—ezek miatt felfuvalkodottá válva; tejasām—hősiesség; vidhāya—létrehozott; vairam—barátságtalanság; śvasanaḥ—a szél és a bambuszok kölcsönhatása; yathā—ahogyan van; analam—tűz; mithaḥ—egyik a másikkal; vadhena—megölve őket; uparataḥ—megkönnyebbült; nirāyudhaḥ—Általa, anélkül hogy részt vett volna e harcban.
FORDÍTÁS
Az Úr megbékélt, miután elpusztította azokat a királyokat, akik terhére voltak a földnek. Büszkék voltak hadi erejükre, lovaikra, elefántjaikra, harci szekereikre, gyalogságukra. Az Úr Maga nem vett részt a harcban, csupán ellenségeskedést teremtett a hatalmas uralkodók között, s azok egymás ellen fordultak. Olyan volt Ő, mint a szél, amely súrlódást okoz a bambuszok között, s így tüzet lobbant fel.
MAGYARÁZAT
Amint az előzőekben olvashatjuk, az élőlények nem tényleges élvezői azoknak a dolgoknak, amelyek Isten teremtéseként nyilvánulnak meg. Az Úr a valódi birtokosa és élvezője mindennek, ami teremtésében megnyilvánul. Sajnos az élőlény az illuzórikus energia befolyása alá kerülve, a természet kötőerőinek ösztönzésére hamis élvezővé válik. Az Istenné válás e valótlan érzésétől felfuvalkodva a megtévesztett élőlény számtalan tettel növeli anyagi erejét, így annyira terhessé válik a földnek, hogy az a józanok számára teljesen lakhatatlanná válik. Ezt a folyamatot dharmasya-glāniḥnak, az emberi energia helytelen használatának nevezik. Amikor az emberi energiát helytelenül alkalmazzák, a józanabb élőlényeket zavarja a kellemetlen helyzet, amelyet a bűnös vezetők idéztek elő, akik csupán terhet jelentenek a földnek. Ekkor az Úr belső energiája által megjelenik, hogy megmentse az emberiség józanabb részét, s hogy csökkentse a terhet, amit a föld uralkodói okoznak a világ legkülönbözőbb részein. Az Úr nem részesíti kegyében egyik nemkívánatos uralkodót sem, hanem potenciális hatalmával ellenségeskedést szít közöttük, ahogyan a levegő gyújt tüzet az erdőben a bambuszok súrlódása révén. A tűz az erdőben magától lobban fel a levegő hatására. Ugyanígy tör ki az ellenségeskedés a politikusok különféle csoportjai között az Úr láthatatlan terve szerint. Így a nemkívánatos uralkodók, akik roppant büszkék látszólagos hatalmukra és katonai erejükre, ideológiai nézeteltérések miatt kezdenek harcolni egymással, s ez megfosztja őket minden erejüktől. A világ történelmének tükrében megláthatjuk, hogy mindez az Úr tényleges akarata, és ez folytatódni fog mindaddig, amíg az élőlények vonzódni nem kezdenek az Úr szolgálatához. A Bhagavad-gītā nagyon szemléletesen leírja ezt (BG 7.14). Kijelenti: „Az illuzórikus energia az Én energiám, így az alárendelt élőlények nem tudják legyőzni az anyagi kötőerők hatalmát. Akik azonban menedéket keresnek Nálam [az Istenség Személyiségénél, Śrī Kṛṣṇánál], azok átkelhetnek az anyagi energia hatalmas óceánján.” Ez azt jelenti, hogy senki sem teremthet békét és jólétet a világban gyümölcsöző cselekedetekkel, spekuláló filozófiával vagy ideológiával. Az egyetlen út az, ha meghódolunk a Legfelsőbb Úrnak, és így megszabadulunk a megtévesztő energia illúziójától.
Sajnos azok, akik csak pusztítanak, képtelenek meghódolni az Istenség Személyiségének. A legnagyobb ostobák ők; az emberi faj legalja. Tudásuk nincs, habár látszólag akadémikus műveltséggel rendelkeznek. Mindegyikük démonikusan gondolkodik, örökké szembeszállva az Úr legfelsőbb hatalmával. Akik túlságosan materialista gondolkodásúak, és mindig anyagi hatalomra és erőre vágynak, kétségtelenül a legnagyobb ostobák, mert nem ismerik az élő energiát, s mivel nem ismerik ezt a legfelsőbb lelki tudományt, az anyagi tudományba merülnek bele, amely az anyagi test halálával véget ér. Az emberi lények legaljához tartoznak, hiszen az emberi élet legfőképpen arra való, hogy visszaállítsuk elveszett kapcsolatunkat az Úrral. Ők azonban nem használják ki ezt a lehetőséget, mert csupán az anyagi tettekkel törődnek. Szemernyi tudásuk sincs, hiszen még hosszú-hosszú ideig tartó spekuláció után sem tudnak eljutni odáig, hogy megismerjék az Istenség Személyiségét, minden dolog summum-bonumát. Mindannyian démonikusak, és szenvednek ennek következményeitől, ahogyan azt sok materialista hős, például Rāvana, Hiraṇyakaśipu, Kaṁsa és mások tették.