HU/SB 1.11.37
37. VERS
- tam ayaṁ manyate loko
- hy asaṅgam api saṅginam
- ātmaupamyena manujaṁ
- vyāpṛṇvānaṁ yato ’budhaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—az Úr Kṛṣṇának; ayam—mindezek (a közemberek); manyate—spekulálnak az elmében; lokaḥ—a feltételekhez kötött lelkek; hi—bizonyára; asaṅgam—független; api—ellenére; saṅginam—hatására; ātma—önvaló; aupamyena—az önvalóval összehasonlítva; manujam—közönséges ember; vyāpṛṇvānam—azzal foglalkozva; yataḥ—mert; abudhaḥ—a tudatlanság miatt ostoba.
FORDÍTÁS
A közönséges, materialista, feltételekhez kötött lelkek azt találják ki, hogy az Úr közülük való. Tudatlanságuk következtében azt gondolják, hogy az Úrra hatással lehet az anyag, Ő azonban független.
MAGYARÁZAT
Az abudhaḥ fontos szó ebben a versben. Az ostoba, anyagi felfogású bajkeverők puszta tudatlanságból félreértik a Legfelsőbb Urat, s ostoba elképzeléseiket az ártatlanok között is terjesztik. A Legfelsőbb Úr, Śrī Kṛṣṇa az eredeti, elsődleges Istenség Személyisége. Amikor személyesen jelen volt és mindenki láthatta Őt, cselekedetei minden terén kinyilvánította teljes isteni energiáját. Ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam első versében már elmagyaráztuk, Ő teljesen függetlenül cselekszik, úgy, ahogyan akar, de minden cselekedete gyönyörrel, tudással és örökkévalósággal teli. Csak az ostoba materialisták értik félre Őt, nem ismervén örök tudással és gyönyörrel teli formáját, amelynek tényét a Bhagavad-gītā és az Upaniṣadok is megerősítik. Különféle energiái a természetes rend tökéletes terve alapján működnek, s mindent különféle energiái segítségével végezve Ő örökké a legfelsőbb független marad. Amikor alászáll az anyagi világba az élőlények iránt érzett indokolatlan kegyéből, azt saját energiája révén teszi. Nincsen kitéve az anyagi természet kötőerői egyetlen feltételének sem, és eredeti formájában száll alá. Az elméjükben spekulálók nem értik Őt meg, mint Legfelsőbb Személyt, a megmagyarázhatatlan Brahmanként megnyilvánuló személytelen arculatáról pedig azt gondolják, hogy az minden. Ez a felfogás szintén a feltételekhez kötött élet eredménye, mert nem tudnak túllépni saját képességeiken. Ezért csupán a közönséges ember véli úgy, hogy az Úr azonos szinten áll az ember korlátolt energiájával. Az ilyen embert lehetetlen meggyőzni arról, hogy az Istenség Személyiségére soha nincsenek hatással az anyagi természet kötőerői. Az ilyen ember nem érti meg, hogy a nap sohasem kerül a fertőző anyag hatása alá. Az elméjükben spekulálók mindent saját tapasztalati tudásuk nézőpontjából vizsgálnak. Amikor azt látják, hogy az Úr úgy cselekszik, mint egy közönséges ember a házasság kötelékében, közülük valónak tartják, anélkül hogy figyelembe vennék azt, hogy az Úr egyszerre tizenhatezer, sőt annál több nőt is feleségül vehet. Szegényes tudásuknak köszönhetően elfogadják a kép egyik oldalát, miközben nem hisznek a másikban. Ez azt jelenti, hogy csupán tudatlanságból mindig úgy gondolnak az Úr Kṛṣṇára, mint közülük valóra, és létrehozzák saját képtelen végkövetkeztetéseiket, amelyek a Śrīmad-Bhāgavatam véleménye alapján abszurd, hitelt nem érdemlő következtetések.