HU/SB 1.11.9
9. VERS
- yarhy ambujākṣāpasasāra bho bhavān
- kurūn madhūn vātha suhṛd-didṛkṣayā
- tatrābda-koṭi-pratimaḥ kṣaṇo bhaved
- raviṁ vinākṣṇor iva nas tavācyuta
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yarhi—bármikor; ambuja-akṣa—ó, lótusz-szemű; apasasāra—távozol; bho—ó; bhavān—Te; kurūn—Kuru király sarjai; madhūn—Mathurā (Vrajabhumi) népe; vā—akár; atha—ezért; suhṛt-didṛkṣayā—hogy találkozz velük; tatra—akkor; abda-koṭi—évmilliók; pratimaḥ—mint; kṣaṇaḥ—pillanatok; bhavet—válik; ravim—a nap; vinā—nélkül; akṣṇoḥ—a szemeké; iva—olyan; naḥ—miénk; tava—Tiéd; acyuta—ó, tévedhetetlen.
FORDÍTÁS
Ó, lótusz-szemű Urunk! Bármikor Mathurāba, Vṛndāvanába vagy Hastināpurába mész, hogy találkozz barátaiddal és rokonaiddal, távollétedben minden pillanat évmillióknak tűnik. Ó tévedhetetlen, szemünk akkor hasznavehetetlenné válik, mintha nem lenne többé napfény.
MAGYARÁZAT
Mindannyian büszkék vagyunk anyagi érzékeinkre, amelyekkel azért gyűjtünk tapasztalatokat, hogy meghatározzuk Isten létét. Arról azonban megfeledkezünk, hogy érzékeink önmagukban nem abszolútak: csupán bizonyos körülmények között működnek. Nézzük csak például a szemünket. Amíg van napfény, addig bizonyos korlátok között használni tudjuk, de a napfény hiányában teljesen hasznavehetetlenné válik. Az Úr Śrī Kṛṣṇát, mivel Ő az elsődleges Úr, a Legfelsőbb Igazság, itt a naphoz hasonlítják. Nélküle minden tudásunk hamis illetve részleges. A nap ellentéte a sötétség, Kṛṣṇa ellentéte pedig māyā, az illúzió. Az Úr bhaktái mindent helyes szemszögből láthatnak annak a fénynek köszönhetően, amelyet az Úr Kṛṣṇa áraszt. Az Úr kegyéből a tiszta bhaktákat nem győzheti le a tudatlanság sötétsége. Ezért tehát fontos, hogy mindig az Úr Kṛṣṇa szeme előtt legyünk, hogy mindig láthassuk mind magunkat, mind az Urat különféle energiáival együtt. Ahogy semmit sem láthatunk a nap nélkül, semmit, még magunkat sem láthatjuk az Úr tényleges jelenléte nélkül. Nélküle minden tudásunkat illúzió fedi.