HU/SB 1.12.2
2. VERS
- tasya janma mahā-buddheḥ
- karmāṇi ca mahātmanaḥ
- nidhanaṁ ca yathaivāsīt
- sa pretya gatavān yathā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasya—az övé (Parīkṣit Mahārājáé); janma—születése; mahā-buddheḥ—rendkívül intelligens; karmāṇi—cselekedetek; ca—szintén; mahā-ātmanaḥ—a nagy bhaktáé; nidhanam—halála; ca—szintén; yathā—ahogyan volt; eva—természetesen; āsīt—történt; saḥ—ő; pretya—cél a halál után; gatavān—elért; yathā—ahogyan volt.
FORDÍTÁS
Hogyan született meg abból a méhből a hatalmas uralkodó, Parīkṣit, aki oly intelligens és oly nagyszerű bhakta volt? Hogy történt halála, s hová került halála után?
MAGYARÁZAT
Hastināpura (a mai Delhi) királya volt a világ uralkodója, legalábbis Parīkṣit király fiának idejéig. Parīkṣit Mahārāját az Úr megmentette anyja méhében, tehát minden bizonnyal megmenekülhetett volna a korai haláltól, amelyet a brāhmaṇa fiának rosszindulata okozott. A Kali-korszak hatása akkor kezdett érvényesülni, amikor Parīkṣit Mahārāja hatalomra jutott. A baj első jelei abban mutatkoztak meg, hogy megátkoztak egy olyan kiváló értelmű, odaadó és nagyszerű királyt, mint Parīkṣit Mahārāja. A király a védtelen állampolgárok védelmezője, akiknek jóléte, békéje és minden gazdagsága az ő kezében van. Sajnos azonban a bűnös Kali-korszak egy szerencsétlen brāhmaṇa fiút arra használt fel, hogy ítéletet mondjon az ártatlan Parīkṣit Mahārāja fölött, s így a királynak hét napja maradt, hogy felkészüljön halálára. Parīkṣit Mahārāja különösen híres volt arról, hogy őt Viṣṇu védelmezi. Amikor egy brāhmaṇa fia igazságtalanul megátkozta, Parīkṣit Mahārāja kérhette volna az Úr kegyét, hogy mentse meg őt, de nem akarta, hiszen tiszta bhakta volt. Egy tiszta bhakta sohasem kér az Úrtól semmilyen kegyet, ami nem illeti meg. Parīkṣit Mahārāja — mint ahogyan mindenki más is — tudta, hogy a brāhmaṇa átka igazságtalan volt, de nem akart semmit sem tenni ellene, mert azzal is tisztában volt, hogy elkezdődött a Kali-korszak, s hogy e kor első tünete is megjelent, amely nem más, mint a magasan képzett brāhmaṇa közösség degradálódása. Nem akarta megbolygatni az idő menetét, inkább felkészült, hogy derűsen és a legméltóbb módon találkozzon a halállal. Olyan szerencsés volt, hogy hét napot kapott arra, hogy felkészüljön rá, s így ezt az időt helyesen Śukadeva Gosvāmī, a nagy szent és az Úr nagy bhaktája társaságában töltötte.