HU/SB 1.12.23


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


23. VERS

pitāmaha-samaḥ sāmye
prasāde giriśopamaḥ
āśrayaḥ sarva-bhūtānāṁ
yathā devo ramāśrayaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

pitāmaha—a nagyapa vagy Brahmā; samaḥ—ugyanolyan jó; sāmye—azt illetően; prasāde—az adományozásban vagy a bőkezűségben; giriśa—az Úr Śiva; upamaḥ—a kiegyensúlyozottság hasonlata; āśrayaḥ—menedék; sarva—minden; bhūtānām—az élőlényeké; yathā—mint; devaḥ—a Legfelsőbb Úr; ramā-āśrayaḥ—az Istenség Személyisége.


FORDÍTÁS

Ez a gyermek elméje kiegyensúlyozottságában olyan lesz, mint nagyapja, Yudhiṣṭhira, vagy mint Brahmā. Nagylelkű lesz, mint a Kailāsa-hegy ura, Śiva. Ő lesz mindenki védelmezője, akár az Istenség Személyisége, Nārāyaṇa, aki még a szerencse istennőjének is menedéket nyújt.


MAGYARÁZAT

Az elme kiegyensúlyozottsága Yudhiṣṭhira Mahārājára és Brahmāra, az élőlények nagyapjára egyaránt utal. Śrīdhara Svāmī szerint az említett nagyapa Brahmā, míg Viśvanātha Cakravartī azt mondja, hogy a nagyapa maga Yudhiṣṭhira Mahārāja. A hasonlat mindkét esetben helyénvaló, mert mindketten a Legfelsőbb Úr elismert képviselői. Mindkettőjüknek rendelkezniük kell az elme kiegyensúlyozottságának tulajdonságával, hiszen az élőlények javát szolgáló feladatot végeznek. Az irányítás élén álló felelős vezetőknek különféle támadásokat kell eltűrniük azoktól, akikért dolgoznak. Brahmājīt még a gopīk, az Úr legtökéletesebb bhaktái is megbírálták. A gopīk nem voltak elégedettek Brahmājī munkájával, mert az Úr Brahmā, univerzumunk teremtője szemhéjakat teremtett, amely akadályozta őket abban, hogy lássák az Úr Kṛṣṇát. Nem tudták elviselni, hogy szemhéjuk akár egy pillanatra is becsukódjon, mert ez akadályozta őket abban, hogy lássák szeretett Kṛṣṇájukat. Mit mondhatnánk akkor másokról, akiknek természetes hajlamuk, hogy kritikus szemmel nézzék egy felelős ember minden tettét? Yudhiṣṭhira Mahārājának is számtalan nehézséggel kellett megküzdenie, melyet ellenségei okoztak, s bebizonyította, hogy elméje kiegyensúlyozottságát a legtökéletesebben megőrzi, a legválságosabb körülmények között is. Ezért mindkét nagyapa példája helyes az elme kiegyensúlyozottságának megőrzését illetően.

Az Úr Śiva ünnepelt félisten, aki megajándékozza a koldusokat. Neve éppen ezért Āśutoṣa, akit nagyon könnyű elégedetté tenni. Bhūtanāthának is nevezik, a közönséges emberek urának, akik leginkább bőséges ajándékai miatt ragaszkodnak hozzá, anélkül hogy a következményeket figyelembe vennék. Rāvaṇa nagyon ragaszkodott az Úr Śivához, s mivel könnyen örömet tudott szerezni neki, olyan erőre tett szert, hogy még az Úr Rāma tekintélyét is alá akarta ásni. Természetesen az Úr Śiva sohasem segítette Rāvaṇát, amikor Rāvaṇa Rāmával, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, az Úr Śiva Urával harcolt. Vṛkāsurának az Úr Śiva egy olyan áldást adott, amely nemcsak különös volt, de nagy bajt is okozott. Vṛkāsurát az Úr Śiva kegye azzal a hatalommal ruházta fel, hogy bárkit el tud pusztítani csupán a fejét megérintve. Bár az áldást az Úr Śivától kapta, a csavaros eszű Vṛkāsura úgy akarta kipróbálni az erejét, hogy az Úr Śiva fejét akarta megérinteni. Az Úr Śivának így Viṣṇunál kellett menedéket keresnie, hogy megmeneküljön a veszedelemtől, s az Úr Viṣṇu    —    illuzórikus energiája segítségével    —    arra kérte Vṛkāsurát, hogy saját fején tegyen próbát. Vṛkāsura így is tett, s ezzel megölte saját magát, a világ pedig megmenekült a számtalan problémától, amelyet a félistenek e ravasz koldusa okozott volna. A legfontosabb dolog az, hogy az Úr Śiva sohasem utasít vissza semmilyen áldást. Ő hát a legbőkezűbb, még ha néha hibát követ el, akkor is.

Ramā a szerencse istennőjét jelenti. Az ő menedéke az Úr Viṣṇu, aki minden élőlény fenntartója. Számtalan élőlény él, nemcsak ezen a bolygón, hanem a sok százezer többi bolygón is. Mindannyian megkapják azt, ami szükséges ahhoz, hogy az önmegvalósítás felé haladjanak. Az érzékkielégítés útját járva azonban māyā, az illuzórikus energia működése miatt nehézségekbe ütköznek, és így az anyagi gyarapodás hamis tervének útján haladnak. Ez az anyagi gyarapodás, mivel illuzórikus, sohasem lehet sikeres. Ezek az emberek mindig az illuzórikus szerencse-istennő kegyére vágyakoznak, azt azonban nem tudják, hogy a szerencse istennője csak Viṣṇu védelme alatt élhet. Viṣṇu nélkül a szerencse istennője illúzió. Éppen ezért Viṣṇu védelmét kell keresnünk ahelyett, hogy közvetlenül a szerencse istennőjének menedéke után kutatnánk. Csakis Viṣṇu és az Ő bhaktái nyújthatnak védelmet mindenkinek. Parīksit Mahārāját Maga Viṣṇu védelmezte, s ezért volt lehetséges, hogy megfelelő védelmet nyújtson mindenkinek, aki az ő uralma alatt akart élni.