HU/SB 1.12.29
29. VERS
- iti rājña upādiśya
- viprā jātaka-kovidāḥ
- labdhāpacitayaḥ sarve
- pratijagmuḥ svakān gṛhān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iti—így; rājñe—a királynak; upādiśya—tanácsolták; viprāḥ—a Védákat jól ismerők; jātaka-kovidāḥ—akik jártasak az asztrológiában és a születési ceremóniák végrehajtásában; labdha-apacitayaḥ—akiket jutalmul fényűzően fogadtak; sarve—mindannyian; pratijagmuḥ—visszatértek; svakān—saját; gṛhān—házaik.
FORDÍTÁS
Így beszéltek Yudhiṣṭhira Mahārājának a gyermek jövőjéről azok, akik jártasak az asztrológia tudományában és a születési ceremónia végzésében. Aztán, miután bőkezűen megjutalmazták őket, mindannyian hazatértek.
MAGYARÁZAT
A Védák jelentik mind az anyagi, mind a lelki tudás tárházát, ám e tudás célja az önmegvalósítás tökéletessége. Más szóval a Védák minden szempontból vezérfonalként szolgálnak a civilizált ember számára. Mivel az emberi élet lehetőséget ad arra, hogy megszabaduljunk minden anyagi nyomorúságtól, a Védák tudománya megfelelő irányadást nyújt mind az anyagi szükségletek, mind a lelki felszabadulás terén. Az emberek intelligens rétegét, akik a Védák tudományának kötelezték el magukat, vipráknak nevezték, a Védikus tudás szakembereinek. A Védákban a tudomány számtalan ágát találhatjuk meg, melyek közül az asztrológia és a patológia a közemberek számára is két fontos tudományág. A kiváló értelmű emberek tehát, akiket általában brāhmaṇákként ismernek, a védikus tudás különféle ágainak mindegyikét elsajátították, hogy irányíthassák a társadalmat. Ezek az intelligens emberek, a viprák még a hadászati tudományt (a Dhanur-vedát) is elsajátították, s a tudás e területének oktatóivá is váltak, mint például Droṇācārya, Kṛpācārya és mások.
Ebben a versben a vipra szó nagyon lényeges. A brāhmaṇák és a viprák között van egy kevés különbség. A viprák azok, akik a karma-kāṇḍában, vagyis a gyümölcsöző cselekedetekben jártasak, s az élet anyagi szükségleteinek megteremtése felé vezetik a társadalmat, míg a brāhmaṇák a transzcendencia lelki tudományának alapos ismerői. A tudásnak ezt a területét jñāna-kāṇḍának nevezik. E fölött áll az upāsaṇā-kāṇḍa, melynek tetőpontja az Úr Viṣṇu odaadó szolgálata. Amikor a brāhmaṇák elérik a tökéletességet, akkor Vaiṣṇaváknak nevezik őket. Minden imádat közül Viṣṇu imádata a legmagasabb rendű. A legkiválóbb brāhmaṇák a Vaiṣṇavák, akik az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzik, így a Śrīmad-Bhāgavatam, amely az odaadó szolgálat tudománya, nagyon kedves a Vaiṣṇaváknak. Ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam elején már elmagyaráztuk, ez az alkotás a védikus tudás érett gyümölcse, amely fölötte áll a három kāṇḍának, vagyis a karma-, a jñāna- és az upāsaṇā-kāṇḍának.
A karma-kāṇḍa ismerői között a jātakában jártas viprāk kiváló asztrológusok voltak, akik pusztán az idő asztrális számításai (lagna) alapján meg tudták mondani egy újszülött gyermek jövőjét. Ilyen képzett jātaka-viprāk voltak jelen Parīkṣit Mahārāja születésekor is, és a nagyapa, Yudhiṣṭhira Mahārāja elegendő arannyal, földdel, falvakkal, gabonával tehenekkel és más, az élethez szükséges értékes ajándékokkal jutalmazta meg őket. A társadalom működéséhez szükség van az ilyen viprákra, s az államra hárul az a feladat, hogy gondoskodjon jólétükről, ahogyan azt a védikus rend előírja. Ezek a képzett viprák, akiket az állam kellőképpen megfizetett, ingyenes szolgálatot nyújtottak a közembereknek, így a védikus tudásnak ez az ága mindenki számára hozzáférhető volt.