HU/SB 1.12.28
28. VERS
- jijñāsitātma-yāthārthyo
- muner vyāsa-sutād asau
- hitvedaṁ nṛpa gaṅgāyāṁ
- yāsyaty addhākutobhayam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ijñāsita—érdeklődve; ātma-yāthārthyaḥ—az önvalóról szóló helyes ismeret; muneḥ—a bölcs filozófustól; vyāsa-sutāt—Vyāsa fiától; asau—ő; hitvā—elhagyva; idam—ezt az anyagi ragaszkodást; nṛpa—ó, király; gaṅgāyām—a Gangesz partján; yāsyati—el fog menni; addhā—közvetlenül; akutaḥ-bhayam—félelem nélküli élet.
FORDÍTÁS
Miután az önvalóról szóló helyes tudásról érdeklődik Vyāsadeva fiától, a nagy filozófustól, lemond majd minden anyagi ragaszkodásról, s életében nyoma sem marad a félelemnek.
MAGYARÁZAT
Az anyagi tudás nem más, mint tudatlanság az önvalóról. A filozófia az önvaló, vagyis az önmegvalósítás tudományának kutatása. Önmegvalósítás nélkül a filozófia csupán unalmas spekuláció, puszta idő és energia vesztegetés. A Śrīmad-Bhāgavatam megfelelő ismeretekkel lát el bennünket az ember önvalójáról. Hallgatásával az ember megszabadulhat az anyagi ragaszkodástól, s beléphet a félelemnélküliség birodalmába. Ez az anyagi világ félelemmel teli, s rabjai örökké rettegnek, akár egy börtönben. A börtönben senki sem szegheti meg a börtön törvényeit és szabályait, s ha mégis megteszi, az a börtönbüntetés meghosszabbítását jelenti. Ugyanígy félünk mi is ebben az anyagi létezésben. Ezt a félelmet aggodalomnak nevezik. Az anyagi életben, minden fajban és fajtában mindenki tele van aggodalommal, akár megszegi a természet törvényeit, akár nem. A felszabadulás, vagyis a mukti azt jelenti, hogy megszabadulunk ettől a folytonos aggodalomtól. Ez csupán akkor válhat valóra, amikor az aggodalmat az Úr odaadó szolgálata váltja fel. A Śrīmad-Bhāgavatam megadja a lehetőséget, hogy az anyagi aggodalmat lelkivé változtassuk. Ez csakis egy olyan kiváló filozófussal társulva lehetséges, mint amilyen az önmegvalósított Śukadeva Gosvāmī, Śrī Vyāsadeva nagyszerű fia. Parīkṣit Mahārāja, miután figyelmeztették, hogy meg fog halni, megragadta a kínálkozó lehetőséget, mert Śukadeva Gosvāmīval társult, s elérte a kívánt eredményt.
Vannak emberek, akik hivatásból a Śrīmad-Bhāgavatam ismétlését és hallgatását utánozzák, ostoba hallgatóságuk pedig azt gondolja, hogy ezzel kiszabadulhat az anyagi ragaszkodás karmaiból, s eljuthat a félelem nélküli életig. A Śrīmad-Bhāgavatam hallgatásának imitálása csupán hitvány utánzat. Az embert nem szabad, hogy félrevezessék a bhāgavatam saptāha előadásai, amely nevetséges, kapzsi emberek színjátéka, anyagi élvezetük biztosítása érdekében.