HU/SB 1.13.2
2. VERS
- yāvataḥ kṛtavān praśnān
- kṣattā kauṣāravāgrataḥ
- jātaika-bhaktir govinde
- tebhyaś copararāma ha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yāvataḥ—mindaz; kṛtavān—feltette; praśnān—kérdések; kṣattā—Vidura egyik neve; kauṣārava—Maitreya egyik neve; agrataḥ—jelenlétében; jāta—felnőve; eka—egy; bhaktiḥ—transzcendentális szerető szolgálat; govinde—az Úr Kṛṣṇának; tebhyaḥ—a további kérdésekre vonatkozóan; ca—és; upararāma—visszavonult; ha—a múltban.
FORDÍTÁS
Miután számtalan kérdést feltett és szilárddá vált az Úr Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatában, Vidura nem kérdezett többet Maitreya Munitól.
MAGYARÁZAT
Vidura nem kérdezett többet Maitreya Munitól, amikor Maitreya Ṛṣi meggyőzte arról, hogy az élet summum bonumja az, hogy az ember végül megszilárdul az Úr Śrī Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatában, akit Govindának ismerünk, mert Ő az, aki minden tekintetben elégedetté teszi bhaktáit. A feltételekhez kötött lélek, az anyagi létezésbe került élőlény érzékeit a materializmus szolgálatába állítva kutat a boldogság után, de ez sohasem teheti elégedetté. Később a Legfelsőbb Igazságot keresi, a tapasztalati filozófia spekulatív módszerével és értelmének felhasználásával. Ha azonban nem találja meg a végső célt, újra anyagi cselekedetekbe kezd, s különféle emberbaráti és jótékonykodó tevékenységekbe fog, amelyek egyike sem nyújthat megelégedést számára. Sem a gyümölcsöző cselekedetek, sem a száraz filozófiai spekuláció nem teheti tehát elégedetté az embert, mert természete szerint a Legfelsőbb Úr, Śrī Kṛṣṇa örök szolgája. Minden Védikus Írás megmutatja az embernek az irányt a végső cél felé. A Bhagavad-gītā (BG 15.15) megerősíti ezt a kijelentést.
Annak a feltételekhez kötött léleknek, aki kíváncsi — mint ahogyan Vidura is az volt —, egy olyan hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, mint Maitreya, s okos kérdéseivel arra kell törekednie, hogy mindent megtudjon a karmáról (a gyümölcsöző cselekedetekről), a jñānáról (a Legfelsőbb Igazság filozófiai kutatásáról) és a yogáról (a lelki megvalósítás összekapcsoló folyamatáról). Annak, aki nem tesz fel komoly kérdéseket a lelki tanítómesternek, nem kell, hogy puszta színjátékot játszva legyen egy lelki tanítómestere, s arra sincsen szükség, hogy valaki lelki tanítómesternek adja ki magát, ha képtelen tanítványát az Úr Śrī Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatába állítani. Vidurának sikerült egy olyan lelki tanítómestert felkutatnia, mint Maitreya, s így elérte az élet végső célját: a Govinda iránti bhaktit. Nem volt már semmi más tehát, amit tudnia kellett volna a lelki fejlődésről.