HU/SB 1.13.35
35. VERS
- sūta uvāca
- kṛpayā sneha-vaiklavyāt
- sūto viraha-karśitaḥ
- ātmeśvaram acakṣāṇo
- na pratyāhātipīḍitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sūtaḥ uvāca—Sūta Gosvāmī szólt; kṛpayā—végtelen szánakozásból; sneha-vaiklavyāt—a mélységes ragaszkodás miatt megtébolyodott; sūtaḥ—Sañjaya; viraha-karśitaḥ—a távolléttől szenvedve; ātma-īśvaram—a mesterét; acakṣāṇaḥ—nem látva; na—nem; pratyāha—válaszolt; ati-pīḍitaḥ—túlságosan elszomorodva.
FORDÍTÁS
Sūta Gosvāmī így szólt: Sañjayán az együttérzéstől és elméjének zavarodottságától — mert nem látta többé mesterét, Dhṛtarāṣṭrát — bánat lett úrrá, s nem tudott illően válaszolni Yudhiṣṭhira Mahārājának.
MAGYARÁZAT
Sañjaya hosszú-hosszú ideig volt Dhṛtarāṣṭra személyes tanácsadója, és így alkalma volt ismerni Dhṛtarāṣṭra egész életét. Ezért aztán amikor látta, hogy Dhṛtarāṣṭra elhagyta otthonát az ő tudomása nélkül, határtalan bánat töltötte el. Végtelenül együttérzett Dhṛtarāṣṭrával, aki a kurukṣetrai csatában mindent és mindenkit elveszített, s akinek végül a királynővel együtt teljes reménytelenségben kellett elhagynia otthonát. A maga módján próbálta megérteni a helyzetet, hiszen nem tudta, hogy Vidura felébresztette Dhṛtarāṣṭrában a belső látást, s ezért az lelkes örömmel hagyta el az otthon sötét kútját egy jobb élet reményében. Aki nincs meggyőződve arról, hogy jelenlegi életéről lemondva egy jobb élet vár rá, az nem tud a lemondott rendben maradni pusztán azzal, hogy a lemondottak öltözékét viseli és otthonától távol él.