HU/SB 1.13.60
60. VERS
- ty uktvāthāruhat svargaṁ
- nāradaḥ saha-tumburuḥ
- yudhiṣṭhiro vacas tasya
- hṛdi kṛtvājahāc chucaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iti—így; uktvā—megszólítva; atha—ezután; āruhat—felszállt; svargam—a világűrbe; nāradaḥ—a nagy bölcs, Nārada; saha—együtt; tumburuḥ—húros hangszere; yudhiṣṭhiraḥ—Yudhiṣṭhira Mahārāja; vacaḥ—utasítások; tasya—az övé; hṛdi kṛtvā—szívében tartva; ajahāt—feladott; śucaḥ—minden sajnálkozást.
FORDÍTÁS
E szavakkal szólt a nagy szent, Nārada, majd vīṇājával a kezében a világűrbe távozott. Yudhiṣṭhira szívébe zárta tanításait, s így megszabadult minden fájdalomtól.
MAGYARÁZAT
Śrī Nāradajī örök űrutazó, aki az Úr kegyéből lelki testet kapott. Korlátlanul utazhat a világűrben, mind az anyagi, mint a lelki világokban, és egyetlen pillanat alatt bármely bolygóra eljuthat a határtalan világűrben. Már beszéltünk előző életéről, amikor egy szolgálóleány fia volt. Mivel tiszta bhakták társaságába került, az örök űrutazó helyzetébe emelkedett, és így szabadon járhat-kelhet. Meg kell próbálnunk Nārada Muni nyomdokaiban haladni, s nem szabad hasztalanul azzal próbálkoznunk, hogy mechanikus módszerekkel jussunk el más bolygókra. Yudhiṣṭhira Mahārāja jámbor király volt, s ezért gyakran láthatta Nārada Munit. Aki Nārada Munit akarja látni, annak jámbornak kell lennie, s követnie kell lábnyomait.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének tizenharmadik fejezetéhez, melynek címe: „Dhṛtarāṣṭra elhagyja otthonát”.