HU/SB 1.13.7
7. VERS
- taṁ bhuktavantaṁ viśrāntam
- āsīnaṁ sukham āsane
- praśrayāvanato rājā
- prāha teṣāṁ ca śṛṇvatām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—őt (Vidurát); bhuktavantam—miután bőségesen megvendégelték; viśrāntam—és megpihent; āsīnam—leültették; sukham āsane—egy kényelmes ülésre; praśraya-avanataḥ—nagyon kedves és szerény természetű; rājā—Yudhiṣṭhira király; prāha—beszélni kezdett; teṣām ca—és ők; śṛṇvatām—hallgatták.
FORDÍTÁS
Miután Vidura bőségesen evett és kipihente magát, kényelmes ülőhellyel kínálták. A király ekkor beszélni kezdett hozzá, a jelenlévők pedig hallgatták.
MAGYARÁZAT
Yudhiṣṭhira király abban is gyakorlott volt, hogyan kell valakit fogadni, még családtagjai esetében is. Vidurát rokonai meleg fogadtatásban részesítették, megölelték és tiszteletüket ajánlották neki. Yudhiṣṭhira Mahārāja ezután fürdőt és ízletes vacsorát rendelt el Vidura számára, s pihenhetett is eleget. Pihenője után kényelmes ülőhellyel kínálták, majd a király beszélni kezdett neki arról, mi minden történt a családban és egyébként. Így kell fogadni egy szeretett barátot, de még egy ellenséget is. Az indiai erkölcsi tanítások szerint az embernek még az ellenségét is úgy kell fogadnia otthonában, hogy az ne érezzen egy parányi félelmet sem. Az ember mindig fél az ellenségétől, de ez nem történhet meg, amikor ellensége az otthonában fogadja őt. Ez azt jelenti, hogy azzal, akit otthonunkban fogadunk, úgy kell bánni, mint egy rokonnal, nem beszélve egy olyan családtagról, mint Vidura, aki a család minden tagjának jóakarója volt. Yudhiṣṭhira Mahārāja rokonai körében beszélni kezdett.