HU/SB 1.14.8
8. VERS
- api devarṣiṇādiṣṭaḥ
- sa kālo ’yam upasthitaḥ
- yadātmano ’ṅgam ākrīḍaṁ
- bhagavān utsisṛkṣati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
api—vajon; deva-ṛṣiṇā—a félisten-szent (Nārada); ādiṣṭaḥ—tanította; saḥ—az; kālaḥ—örök idő; ayam—ez; upasthitaḥ—elérkezett; yadā—amikor; ātmanaḥ—Saját lényének; aṅgam—teljes része; ākrīḍam—megnyilvánulás; bhagavān—az Istenség Személyisége; utsisṛkṣati—el fogja hagyni.
FORDÍTÁS
Vajon arra készül, hogy befejezze földi kedvteléseit, ahogy Devarṣi Nārada jósolta? Elérkezett volna az az idő?
MAGYARÁZAT
Ahogyan arról már sokszor beszéltünk, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, az Úr Kṛṣṇának számtalan teljes kiterjedése van, s minden egyes teljes kiterjedésnek — bár mindegyik ugyanolyan hatalommal rendelkezik — más a feladata. A Bhagavad-gītāban az Úr számtalan kijelentését olvashatjuk, amelyek mind a különféle teljes részekre vagy a teljes részek részeire vonatkoznak. Śrī Kṛṣṇa, az Úr azt mondja a Bhagavad-gītāban:
„Ó, Bharata leszármazottja, bármikor és bárhol is legyen a vallás gyakorlása hanyatlásban és fölényes túlsúlyban a vallástalanság, akkor alászállok Én Magam.” (BG 4.7)
„A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése, valamint a dharma elveinek visszaállítása végett korszakról korszakra megjelenek Én.” (BG 4.8)
„Ha Én abbahagynám a munkát, akkor az egész emberiség félre lenne vezetve. Én lennék az oka a nemkívánatos népességnek is, és ezáltal véget vetnék minden érző lény békéjének.” (BG 3.24)
„Bármit is tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek nyomdokába lépnek, és bármilyen irányadó mértéket szabjon meg saját példájával, az egész világ követi őt.” (BG 3.21)
Az Úr említett kijelentései különböző teljes részeire vonatkoznak, vagyis Saṅkarṣaṇa, Vāsudeva, Pradyumna, Aniruddha és Nārāyaṇa kiterjedéseire. Mindezek Ő Maga, különböző transzcendentális kiterjedésekben, az Úr, mint Śrī Kṛṣṇa mégis a transzcendentális viszony más és más szféráiban áll kapcsolatban különböző szinten álló bhaktáival. Az Úr Kṛṣṇa eredeti valójában jelenik meg minden egyes univerzumban, Brahmā időszámítása szerint minden huszonnégy órában (azaz 8 640 000 000 napév letelte után), és megszokott körforgásban minden univerzumban kinyilvánítja transzcendentális kedvteléseinek mindegyikét. Az Úr Kṛṣṇa, az Úr Vāsudeva és mások szerepét azonban ebben a szokásos körforgásban a laikus nehezen ismeri föl. Nincs különbség Maga az Úr és transzcendentális teste között. A kiterjedések más és más tevékenységet végeznek. Amikor azonban az Úr a Maga személyében jelenik meg mint Úr Śrī Kṛṣṇa, akkor teljes részei csatlakoznak Hozzá yogamāyānak nevezett felfoghatatlan energiája segítségével. Vṛndāvana Úr Kṛṣṇája így különbözik Mathurā Úr Kṛṣṇájától és Dvārakā Úr Kṛṣṇájától. Az Úr Kṛṣṇa virāṭ-rūpája szintén különbözik Tőle, felfoghatatlan energiája révén. Az a virāṭ-rūpa, amelyet a kurukṣetrai csatatéren mutatott meg, az Úr formájának anyagi elképzelése. Meg kell értenünk, hogy amikor az Úr Kṛṣṇát látszólag megöli a vadász nyila, az Úr egy olyan testet hagyott itt az anyagi világban, amely csupán névleg anyagi test. Az Úr kaivalya — az Ő esetében nincs különbség anyag és lélek között, mert mindent Ő teremtett. Ezért az, hogy Ő elhagy egyfajta testet vagy elfogad egy másikat, nem jelenti azt, hogy közönséges emberi lény. Minden ilyen tette egyszerre egy és különböző, felfoghatatlan energiája miatt. Amikor Yudhiṣṭhira Mahārāja amiatt bánkódott, hogy az Úr talán eltávozott, csupán a szokást követte, amellyel egy jóbarát eltávozását siratják. Valójában az Úr sohasem hagyja el transzcendentális testét, a csekély értelműek hiedelmei ellenére sem. E csekély értelemmel megáldott embereket — akiket mūdháknak neveznek — Maga az Úr ítéli el a Bhagavad-gītāban. Hogy az Úr elhagyta a testét, az mindössze annyit jelent, hogy újra a dhāmákban (transzcendentális lakhelyeken) hagyta teljes részeit, éppúgy, mint ahogy a virāṭ-rūpáját az anyagi világban hagyta.