HU/SB 1.15.10
10. VERS
- patnyās tavādhimakha-kḷpta-mahābhiṣeka-
- ślāghiṣṭha-cāru-kabaraṁ kitavaiḥ sabhāyām
- spṛṣṭaṁ vikīrya padayoḥ patitāśru-mukhyā
- yas tat-striyo ’kṛta-hateśa-vimukta-keśāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
patnyāḥ—a feleségé; tava—tiéd; adhimakha—a nagy áldozati ceremónia idején; kḷpta—öltözött; mahā-abhiṣeka—nagyon megszentelt; ślāghiṣṭha—így dicsőítette; cāru—gyönyörű; kabaram—fürtös haj; kitavaiḥ—a gonosztevők által; sabhāyām—a nagy gyülekezetben; spṛṣṭam—megfogták; vikīrya—kiengedve; padayoḥ—a lábakon; patita-aśru-mukhyāḥ—annak, aki könnyekkel a szemében leborult; yaḥ—Ő; tat—övék; striyaḥ—feleségek; akṛta—váltak; hata-īśa—férjeik hiányában; vimukta-keśāḥ—kibomlott haj.
FORDÍTÁS
Ő volt az, aki kibontotta a gonosztevők feleségeinek haját, a gonosztevőkét, akik királynőd fürtjeihez mertek nyúlni, amelyet a nagy Rājasūya áldozati ceremóniára ékesítettek fel és szenteltek meg. Királynőd akkor könnyekkel a szemében borult a földre az Úr Kṛṣṇa lábainál.
MAGYARÁZAT
Draupadī királynőnek csodálatos haja volt, amelyet a Rājasūya-yajña ceremóniája során megszenteltek. Amikor azonban egy fogadáson Yudhiṣṭhira Mahārāja elvesztette őt, Duḥśāsana megérintette dicső haját, hogy megsértse őt. Draupadī ekkor az Úr Kṛṣṇa lótuszlábaihoz borult, és az Úr Kṛṣṇa elhatározta, hogy Duḥśāsana és társai feleségeinek mind ki kell engedniük hajukat a kurukṣetrai csata eredményeképpen. Így aztán a kurukṣetrai csata után, amikor Dhṛtarāṣṭra összes fia és unokája elesett, a családban minden feleségnek, mint özvegynek le kellett engednie haját. A Kuru családban tehát minden nő özvegyen maradt amiatt, hogy Duḥśāsana bántalmazta az Úr hűséges bhaktáját. Az Úr eltűri, bármilyen gazember követ el sértést Ellene, hiszen az apa még a sértést is elviseli fiától, ám nem tűri, hogy bhaktáit sértegessék. Egy nagy lélek megsértésével az ember lemondhat jámbor cselekedeteinek minden eredményéről és minden áldásról.