HU/SB 1.15.9


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


9. VERS

yat-tejasā nṛpa-śiro-’ṅghrim ahan makhārtham
āryo ’nujas tava gajāyuta-sattva-vīryaḥ
tenāhṛtāḥ pramatha-nātha-makhāya bhūpā
yan-mocitās tad-anayan balim adhvare te


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yat—akinek; tejasā—hatására; nṛpa-śiraḥ-aṅghrim—akinek lótuszlábait a királyi fők csodálják; ahan—megölt; makha-artham—az áldozathoz; āryaḥ—tiszteletre méltó; anujaḥ—ifjabb fivér; tava—tiéd; gaja-ayuta—tízezer elefánt; sattva-vīryaḥ—erő; tena—általa; āhṛtāḥ—összegyűjtött; pramatha-nātha—a szellemek ura (Mahābhairava); makhāya—áldozatnak; bhūpāḥ—királyok; yat-mocitāḥ—aki kiszabadította őket; tat-anayan—mindannyian hoztak; balim—adót; adhvare—átadták; te—tiéd.


FORDÍTÁS

Tiszteletre méltó öcséd, aki tízezer elefánt erejével bír, az Ő kegyéből ölte meg Jarāsandhát, akinek számtalan király hódolt lábainál. Ezeket a királyokat Jarāsandha Mahābhairava-yajñájára hurcolták el, ám így visszanyerték szabadságukat, s később adót fizettek Felségednek.


MAGYARÁZAT

Jarāsandha Magadha rendkívüli hatalmú királya volt, akinek születése és tettei egyaránt nagyon érdekesek. Apja, Bṛhadratha király szintén gazdag és hatalmas királya volt Magadhának, de nem volt fia, annak ellenére, hogy Kāśī királyának két leányát vette feleségül. Csalódottságában, hogy két királynője közül egyiktől sem született fia, a király feleségeivel együtt elhagyta otthonát, hogy az erdőben éljen, lemondásokat végezve. Az erdőben azonban egy nagy ṛṣitől azt az áldást kapta, hogy szülessen fia. A ṛṣi egy mangót adott neki, hogy azt a királynők egyék meg. A királynők megették, s hamarosan teherbe estek. A király boldogan látta, hogy királynői gyermeket várnak, de amikor elérkezett az idő, a királynők két darabban szültek egy gyermeket. A két darabot az erdőbe dobták. Az erdőben egy nagy boszorkány élt, aki megörült az újszülött gyermek finom húsának és vérének. Kíváncsiságból azonban összerakta a két részt, s a gyermek teste összeforrt és életre kelt. A boszorkány    —    akit Jarānak neveztek    —    megszánta a gyermektelen királyt. Elment hozzá és átadta neki a szép gyermeket. A király rendkívül elégedett volt a boszorkánnyal, és teljesíteni akarta kívánságát. A boszorkány azt kívánta, hogy a gyermeket róla nevezzék el, s így a gyermek neve Jarāsandha lett, amely azt jelenti: az, akit Jarā, a boszorkány egyesített. Jarāsandha valójában Vipracitti démon szerves részeiként született meg. A szent, akinek az áldása miatt a királynők a gyermeket világra hozták, Candra Kauśika volt, aki megjósolta a gyermek jöttét apjának, Bṛhadrathának.

Mivel Jarāsandha születésétől kezdve démonikus tulajdonságokkal rendelkezett, az Úr Śiva, a szellemjárta és démonikus emberek urának híve lett. Rāvaṇa szintén az Úr Śiva nagy híve volt. Jarāsandha a fogságába ejtett királyokat feláldozta az Úr Mahābhairava (Śiva) előtt. Haderejével számtalan kis királyt legyőzött és foglyul ejtett, hogy levágja őket Mahābhairava oltárán. Az Úr Mahābhairavának    —    más néven Kālabhairavának    —    rengeteg híve van Bihar tartományban, amit korábban Magadhának neveztek. Jarāsandha rokona volt Kaṁsának, Kṛṣṇa anyai nagybátyjának, ezért Kaṁsa halála után Jarāsandha király ádáz ellensége lett az Úrnak. Számos csatát vívtak egymással. Az Úr Kṛṣṇa meg akarta ölni Jarāsandhát, ugyanakkor nem akarta, hogy azok, akik Jarāsandha hadseregében szolgálnak, elpusztuljanak. Ezért aztán egy tervet eszeltek ki a megölésére. Kṛṣṇa, Bhīma és Arjuna szegény brāhmaṇáknak öltözve elmentek Jarāsandha királyhoz és adományt koldultak tőle. Jarāsandha sosem tagadott meg semmilyen adományt egyetlen brāhmaṇától sem, és számtalan áldozatot is bemutatott, mégsem állt az odaadó szolgálat szintjén. Az Úr Kṛṣṇa, Bhīma és Arjuna arra kérték Jarāsandhát, hogy harcolhassanak vele, s abban maradtak, hogy Jarāsandha csak Bhīmával harcol. Így hát mindannyian egyszerre vendégei és ellenfelei is voltak Jarāsandhának. Bhīma és Jarāsandha hosszú napokon keresztül minden áldott nap megküzdött egymással. Bhīmán végül erőt vett az elkeseredés, ám Kṛṣṇa értésére adta, hogy Jarāsandhát csecsemő korában két részből rakták össze, így Bhīma újra széttépte őt, s ezzel megölte. Kiszabadította a királyokat, akiket Jarāsandha tömlöcbe zárt, hogy megölje őket Mahābhairava előtt. A királyok a Pāṇḍavák lekötelezettjeinek érezve magukat adót fizettek Yudhiṣṭhira királynak.