HU/SB 1.15.12
12. VERS
- yat-tejasātha bhagavān yudhi śūla-pāṇir
- vismāpitaḥ sagirijo ’stram adān nijaṁ me
- anye ’pi cāham amunaiva kalevareṇa
- prāpto mahendra-bhavane mahad-āsanārdham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—akinek; tejasā—hatására; atha—egyszer; bhagavān—isten személyisége (az Úr Śiva); yudhi—a csatában; śūla-pāṇiḥ—aki háromágú szigonyt tart a kezében; vismāpitaḥ—elcsodálkozott; sa-girijaḥ—a Himalája-hegység leányával együtt; astram—fegyver; adāt—jutalmazott; nijam—sajátja; me—nekem; anye api—így mások is; ca—és; aham—én; amunā—ezáltal; eva—határozottan; kalevareṇa—a test által; prāptaḥ—elért; mahā-indra-bhavane—Indradeva házában; mahat—nagy; āsana-ardham—félig emelt ülés.
FORDÍTÁS
Csak az Ő erejéből kelthettem csodálatot a csatában isten személyiségében, az Úr Śivában és feleségében, a Himalája-hegység leányában. [Az Úr Śiva] elégedett volt velem, és saját fegyverével jutalmazott meg. Más félistenek is átadták fegyvereiket, és ráadásul jelenlegi testemben juthattam el a mennyei bolygókra, ahol félig emelt ülést ajánlottak fel nekem.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa kegyéből minden félisten, még az Úr Śiva is elégedett volt Arjunával. Akit az Úr Śiva vagy bármelyik más félisten kedvel, azt a Legfelsőbb Úr, Śrī Kṛṣṇa nem feltétlenül kedveli. Rāvaṇa minden bizonnyal nagy híve volt az Úr Śivának, de nem menekülhetett az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Rāmacandra dühétől. Sok hasonló történetet találunk a Purāṇákban. Ám ebben az esetben láthatjuk, hogy az Úr Śiva elégedett volt Arjunával még a harcban is. A Legfelsőbb Úr bhaktái tudják, hogyan kell tisztelni a félisteneket, de a félistenek hívei néha ostobán azt gondolják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem nagyobb, mint a félistenek. Ilyen felfogással az ember sértővé válik, és végül ugyanúgy végzi, mint Rāvaṇa és a többiek. Azok az események, amelyeket Arjuna mesél el baráti kapcsolatairól az Úr Śrī Kṛṣṇával, mindenki számára tanulságosak lehetnek, akiket e történetek meggyőznek arról, hogy az embernek minden áldásban része lehet pusztán azáltal, hogy elégedetté teszi a Legfelsőbb Urat, Śrī Kṛṣṇát, míg a félistenek hívei vagy imádói csak részleges áldáshoz jutnak, amelyek éppoly mulandók, mint maguk a félistenek.
E vers másik fontos mondanivalója az, hogy Arjuna az Úr Śrī Kṛṣṇa kegyéből saját testében juthatott el a mennyei bolygókra, a mennyei félisten, Indradeva pedig azzal tisztelte meg, hogy vele együtt ült félig emelt ülésén. Az ember a mennyei bolygókra jámbor tettekkel juthat el, amelyeket a gyümölcsöző cselekedetekkel foglalkozó śāstrák írnak elő. Ahogyan a Bhagavad-gītā (BG 9.21) mondja, amikor e jámbor cselekedetek visszahatásainak sora véget ér, az élvezőnek újra vissza kell térnie e földi bolygóra. A hold szintén a mennyei bolygókhoz tartozik, s a mennyei bolygókra csak azok juthatnak el testük elhagyása után, akik jó tetteket tudnak felmutatni: áldozatokat mutattak be, adományokat osztottak és szigorú lemondásokat végeztek. Arjunát csak az Úr kegyéből engedték a mennyei bolygókra saját testében, másképp lehetetlen úgy odamenni. Napjainkban a modern tudósok erőfeszítései, hogy eljussanak a mennyei bolygókra, minden bizonnyal eredménytelennek bizonyulnak, mert ezek a tudósok nem állnak egy szinten Arjunával. Ők közönséges emberek, az áldozat, az adományozás és a lemondás minden áldása nélkül. Az anyagi testre az anyagi természet három kötőereje van hatással, a jóság, a szenvedély és a tudatlanság. A jelenlegi népesség többé-kevésbé a szenvedély és a tudatlanság kötőerejének befolyása alatt áll, s ennek jelei kéjes és mohó jellemvonásaikban nyilvánulnak meg. Ezek a mélyre süllyedt emberek aligha közelíthetik meg a felsőbb bolygórendszereket. A mennyei bolygók felett számtalan más bolygó található, ahová csakis azok juthatnak el, akik a jóság hatása alatt állnak. A mennyei bolygók és az univerzum többi bolygójának lakói mind olyan kiváló intelligenciával rendelkeznek, amely sokszorosan meghaladja az emberi lény értelmi képességeit, s mind nagyon jámborak, a jóság minőségének legfelsőbb szintjén. Mindannyian az Úr bhaktái, és annak ellenére, hogy jóságuk nem tiszta, mégis félisteneknek tartjuk őket, akik az anyagi világban lehetséges jó tulajdonságokkal maximális mértékben rendelkeznek.