HU/SB 1.15.13
13. VERS
- tatraiva me viharato bhuja-daṇḍa-yugmaṁ
- gāṇḍīva-lakṣaṇam arāti-vadhāya devāḥ
- sendrāḥ śritā yad-anubhāvitam ājamīḍha
- tenāham adya muṣitaḥ puruṣeṇa bhūmnā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra—azon a mennyei bolygón; eva—bizonyára; me—magam; viharataḥ—míg ott vendégeskedtem; bhuja-daṇḍa-yugmam—mindkét karom; gāṇḍīva—a Gāṇḍīva nevű íj; lakṣaṇam—jel; arāti—a démon, akit Nivātakavacának neveznek; vadhāya—hogy megölje; devāḥ—minden félisten; sa—együtt; indrāḥ—a mennyei királlyal, Indrával; śritāḥ—menedéket kérve; yat—aki által; anubhāvitam—lehetővé tette, hogy hatalmas legyen; ājamīḍha—ó, Ajamīḍha király sarja; tena—Általa; aham—én; adya—jelen pillanatban; muṣitaḥ—hiányában; puruṣeṇa—a személyiség; bhūmnā—legfelsőbb.
FORDÍTÁS
Amikor néhány napig a mennyei bolygókon vendégeskedtem, a mennyek minden félistene — Indradeva királlyal együtt — karjaimnál keresett oltalmat, melyet a Gāṇḍīva íj jelölt, hogy megöljék a démont, Nivātakavacát. Ó, király, Ajamīḍha sarja! Elvesztettem az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akitől hatalmamat kaptam!
MAGYARÁZAT
A mennyek félistenei bizonyosan okosabbak, hatalmasabbak és szebbek, mégis Arjunától kellett segítséget kérniük, mert vele volt Gāṇḍīva íja, amelyet az Úr Śrī Kṛṣṇa kegye hatalmazott fel. Az Úr mindenható, és kegyéből tiszta bhaktáját olyan hatalmassá teheti, amilyenre csak akarja, korlátlanul. Amikor azonban visszavonja az erőt valakitől, akkor azt — szintén az Ő akaratából — minden erő elhagyja.