HU/SB 1.15.16
16. VERS
- yad-doḥṣu mā praṇihitaṁ guru-bhīṣma-karṇa-
- naptṛ-trigarta-śalya-saindhava-bāhlikādyaiḥ
- astrāṇy amogha-mahimāni nirūpitāni
- nopaspṛśur nṛhari-dāsam ivāsurāṇi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—akinek; doḥṣu—karjainak védelme alatt; mā praṇihitam—én magam voltam; guru—Droṇācārya; bhīṣma—Bhīṣma; karṇa—Karṇa; naptṛ—Bhūriśravā; trigarta—Suśarmā király; śalya—Śalya; saindhava—Jayadratha király; bāhlika—Śantanu Mahārāja fivére (Bhīṣma apja); ādyaiḥ—és mások; astrāṇi—fegyverek; amogha—legyőzhetetlen; mahimāni—nagyon hatalmas; nirūpitāni—alkalmazott; na—nem; upaspṛśuḥ—megérintette; nṛhari-dāsam—Nṛsiṁhadeva szolgája (Prahlāda); iva—mint; asurāṇi—a démonok használta fegyverek.
FORDÍTÁS
Nagy tábornokok, Bhīṣma, Droṇa, Karṇa, Bhūriśravā, Suśarmā, Śalya, Jayadratha, Bāhlika és mások mind ellenem fordították legyőzhetetlen fegyvereiket. De az Úr Kṛṣṇa kegyéből hajam szála sem görbülhetett, mint ahogyan Prahlāda Mahārāján, az Úr Nṛsiṁhadeva legkiválóbb szolgáján sem fogtak a démonok ellene bevetett fegyverei.
MAGYARÁZAT
Prahlāda Mahārājának, Nṛsiṁhadeva csodálatos bhaktájának történetét a Śrīmad-Bhāgavatam Hetedik Éneke beszéli el. Prahlāda Mahārāja csupán öt évesen apja, Hiraṇyakaśipu irigységének célpontja lett, csak mert az Úr tiszta bhaktája volt. A démon apa minden fegyverét bevetette, hogy megölje bhakta fiát, Prahlādát, ám az Úr kegyéből a gyermek megmenekült apja kegyetlen tetteitől. Tűzbe és forró olajba dobták, hegytetőről taszították le, elefánt lábai elé vetették, mérget adtak neki, végül pedig apja egy bárdot ragadott meg, hogy megölje fiát. Ekkor megjelent Nṛsiṁhadeva, s a fiú jelenlétében végzett a kegyetlen apával. Láthatjuk, az Úr bhaktáját senki sem pusztíthatja el. Arjunát ugyanígy megmentette az Úr, noha hatalmas ellenfelei, akik között Bhīṣma is ott volt, minden veszedelmes fegyvert bevetettek ellene.
Karṇa: Kuntīnak a napistentől született fia, még Pāṇḍu Mahārājával kötött házassága előtt. Karṇa karkötőkkel és fülbevalókkal, a rettenthetetlen hős különleges jeleivel jött a világra. Kezdetben Vasusenának nevezték, de mikor felnőtt, vele született karkötőit és fülbevalóit Indradevának ajándékozta, s ezután Vaikartanaként lett ismert. Miután a hajadon Kuntī világra hozta Karṇát, a Gangeszbe vetette. Adhiratha talált rá, és feleségével, Rādhāval felnevelték, mintha a saját gyermekük lenne. Karṇa nagyon adakozó hajlamú volt, főként a brāhmaṇákkal szemben. Nem volt semmi, amit ne adott volna oda egy brāhmaṇának. Ebben az adományozó szellemben ajándékozta a természettől kapott karkötőit és fülbevalóit Indradevának, aki — mivel nagyon elégedett volt vele — viszonzásul egy Śaktinak nevezett fegyverrel jutalmazta meg. Droṇācārya tanítványaként ismerték el, s kezdettől fogva Arjuna vetélytársa volt. Állandó versengésük láttán Duryodhana maga mellé vette Karṇát, s kapcsolatuk egyre bensőségesebb lett. Karṇa is jelen volt a nagy gyülekezetben Draupadī svayaṁvara szertartásán, s amikor a viadalon ő is megpróbálta bemutatni tehetségét, Draupadī fivére kijelentette, hogy Karṇa nem vehet részt a versenyen, mert egy śūdra ács fia. Arjuna sikerrel járt. Eltalálta a halat, amely célpontként a mennyezeten függött, s Draupadī az ő nyakába illesztette virágfüzérét. Karṇa, noha nem vehetett részt a küzdelemben, a többi csalódott herceggel rendkívüli erővel állta útját Arjunának, amikor Draupadīval távozni készült. Legbátrabban Karṇa harcolt ellene, de Arjuna mindegyiküket legyőzte. Duryodhana nagyon elégedett volt Karṇával, amiért állandó vetélytársa volt Arjunának, s amikor ő került hatalomra, Karṇát trónra emelte Aṅga államában. Karṇa, miután kudarcot vallott Draupadī kezének elnyerésében, azt tanácsolta Duryodhanának, hogy támadja meg Drupada királyt, mert ha őt legyőzi, akkor mind Arjunát, mind Draupadīt elfoghatnák. Droṇācārya azonban nem helyeselte összeesküvésüket, így lemondtak tervükről. Karṇát nemcsak Arjuna, de Bhīmasena is számtalanszor legyőzte. Ő volt Bengál, Orissa és Madras egyesített királyságának uralkodója. Később tevékeny szerepet vállalt Yudhiṣṭhira Mahārāja Rājasūya áldozatában. Amikor a versengő fivérek Śakuni ötletére szerencsejátékban mérték össze erejüket, Karṇa is részt vett a játékban, s rendkívül elégedett volt, amikor a fogadás tétjeként Draupadīt ajánlották fel. Ez jólesett régi irigységének. Amikor Draupadī volt a játék tétje, Karṇa lelkesen tette közzé a hírt, s ő volt az, aki parancsot adott Duḥśāsanának, hogy mind a Pāṇḍavákat, mind pedig Draupadīt fossza meg ruháitól. Draupadītól azt kérte, válasszon egy másik férjet, mert a Pāṇḍavák elvesztették őt, s így a Kuruk rabszolgája lett. Karṇa mindig ellenséges volt a Pāṇḍavákkal, és bármikor kínálkozott rá alkalom, mindig, minden eszközzel megpróbált ellenük tenni. A kurukṣetrai csata kimenetelét előre látta, s az volt a véleménye, hogy mivel Kṛṣṇa volt Arjuna kocsihajtója, a csatát Arjunának kell megnyernie. Mindig nézeteltérése támadt Bhīṣmával, s egyszer olyan büszke volt, hogy kijelentette: öt napon belül végezni tudna a Pāṇḍavákkal, ha Bhīṣma nem keresztezné terveit. Amikor azonban Bhīṣma meghalt, mélységes gyászba borult. A Śakti fegyverrel, melyet Indradevától kapott, megölte Ghaṭotkacát. Fia, Vṛṣasena, Arjuna kezétől esett el. Ő ölte meg a legtöbb Pāṇḍava katonát. Végül súlyos harcra került sor közte és Arjuna között, és ő volt az egyetlen, aki képes volt leverni Arjuna sisakját. Ám úgy esett, hogy szekerének kereke a csatatér sarába ragadt, s amikor leszállt, hogy kiemelje a kereket, Arjuna kihasználta a lehetőséget, s megölte, ámbár Karṇa kegyelemért könyörgött.
Naptā vagy Bhūriśravā: Bhūriśravā Somadattának, a Kuru család egyik tagjának fia volt. Fivérével, Śalyával és apjával együtt jelen volt Draupadī svayaṁvara szertartásán. Mindannyian nagyra becsülték Arjuna csodálatos erejét — amelyet annak köszönhetett, hogy az Úr bhakta-barátja volt —, ezért Bhūriśravā azt tanácsolta Dhṛtarāṣṭra fiainak, hogy ne kezdjenek viszályt vagy harcot velük. Mindannyian részt vettek Yudhiṣṭhira Mahārāja Rājasūya yajñáján is. Bhūriśravā egy akṣauhiṇī katonákból, lovasságból, elefántokból és szekerekből álló hadtest fölött rendelkezett, amelyet Duryodhana oldalán vetettek be a kurukṣetrai csatában. Bhīma a yūtha-patik egyikének tartotta. A kurukṣetrai csatában főként Sātyakival harcolt, és megölte Sātyaki tíz fiát. Később Arjuna levágta a kezét, végül pedig Sātyaki vetett véget életének. Halála után Vīśvadeva létébe merült.
Trigarta vagy Suśarmā: Vṛddhakṣetra Mahārāja fia, Trigartadeśa királya, aki szintén jelen volt Draupadī svayaṁvara szertartásán. Duryodhana egyik csatlósa volt, s azt a tanácsot adta neki, hogy támadja meg Matsyadeśát (Darbhaṅgát). A virāṭa-nagarai tehénlopás során foglyul ejtette Virāṭa Mahārāját, akit azonban később Bhīma kiszabadított. A kurukṣetrai csatában szintén hősiesen harcolt, de végül Arjuna megölte.
Jayadratha: Vṛddhakṣetra Mahārāja másik fia, Sindhudeśa (a mai Sind Pakisztán) királya. Feleségét Duḥśalānak hívták. Ő is jelen volt Draupadī svayaṁvara szertartásán, és rettentően vágyott rá, hogy elnyerje a kezét, de a versenyben alulmaradt. Ettől kezdve azonban csak az alkalmat leste, hogy kapcsolatba kerülhessen Draupadīval. Amikor Śalyadeśába készült, hogy megházasodjon, a Kāmyavana felé vezető úton újra megpillantotta Draupadīt, és túlságosan vonzódni kezdett hozzá. Amikor a Pāṇḍavák és Draupadī a szerencsejátékban birodalmukat elvesztve száműzetésüket töltötték, Jayadratha azt gondolta, a legjobb, ha üzenetet küld Draupadīnak — még ha tilos, akkor is — Koṭiśaṣyán, egyik társán keresztül. Draupadī nyomban erélyesen visszautasította ajánlatát. Jayadratha azonban annyira vonzódott Draupadī szépségéhez, hogy újra és újra próbálkozott, ám Draupadī minden alkalommal elutasította. Egyszer szekerén akarta erőszakkal elragadni Draupadīt, mire Draupadī jókora pofont adott neki. Jayadratha úgy esett el, mint egy kivágott gyökerű fa. Ám az eset nem tántorította el szándékától, és sikerült arra kényszerítenie Draupadīt, hogy üljön fel a szekérre. Az eseményeknek Dhaumya Muni is szemtanúja volt, s határozottan tiltakozott Jayadratha tette ellen. A szekér nyomába eredt, Dhātreyikāval pedig megküldte a hírt Yudhiṣṭhira Mahārājának. Ekkor a Pāṇḍavák Jayadratha katonáira támadtak és egytől egyig megölték őket. Végül Bhīma elfogta Jayadrathát, és szinte halálra verte. Aztán csupán öt hajszálat hagyva a fején levágta a haját, majd sorra a királyok elé hurcolta, s mint Yudhiṣṭhira Mahārāja rabszolgáját mutatta be nekik. Jayadratha kénytelen volt az egész hercegi rend előtt elismerni, hogy Yudhiṣṭhira Mahārāja rabszolgája, s így vitték Yudhiṣṭhira Mahārāja elé. Yudhiṣṭhira Mahārāja azonban olyan kegyes volt, hogy szabadon bocsáttatta, s amikor magát Yudhiṣṭhira Mahārājának adózó hercegnek ismerte el, Draupadī királynő is a szabadon bocsátását kérte. Ezután megengedték neki, hogy visszatérjen hazájába. Így megalázva Gaṅgātriba indult, a Himalájába, ahol szigorú lemondásokat végzett, hogy elégedetté tegye az Úr Śivát. Azt az áldást kérte tőle, hogy legyőzhesse az összes Pāṇḍavát, legalább egyet egyszerre. Aztán elkezdődött a kurukṣetrai csata, ahol Duryodhana oldalára állt. A csata első napján Drupada Mahārājával harcolt, azután Virāṭával, később Abhimanyuval. Miközben Abhimanyut hét hatalmas hadvezér kerítette be, hogy kegyetlenül megöljék, a Pāṇḍavák Abhimanyu segítségére siettek, de Jayadratha az Úr Śiva jóvoltából ügyesen visszaverte őket. Arjuna megfogadta, hogy megöli Jayadrathát. Amint ezt Jayadratha meghallotta, nyomban el akart menekülni a csatatérről, és gyáva tettére a Kauraváktól kért engedélyt. Ők azonban nem engedték el, sőt arra kötelezték, hogy küzdjön meg Arjunával. Harc közben az Úr Kṛṣṇa emlékeztette Arjunát, hogy Śiva azt az áldást adta Jayadrathának, hogy akinek kezétől feje a porba hullik, az azonnal meghal. Azt tanácsolta hát Arjunának, hogy Jayadratha fejét dobja rögtön az apja ölébe, aki a Samanta-pañcaka zarándokhelyen végzett lemondásokat. Arjuna így is tett. Jayadratha apja megdöbbenve látta, hogy ölébe egy levágott fej hullik, s azon nyomban a földre hajította. Azonnal holtan esett össze, homlokán hét hasadással.