HU/SB 1.15.29
29. VERS
- vāsudevāṅghry-anudhyāna-
- paribṛṁhita-raṁhasā
- bhaktyā nirmathitāśeṣa-
- kaṣāya-dhiṣaṇo ’rjunaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vāsudeva-aṅghri—az Úr lótuszlába; anudhyāna—állandó emlékezéssel; paribṛṁhita—kiterjedt; raṁhasā—nagy gyorsasággal; bhaktyā—odaadásban; nirmathita—leülepedett; aśeṣa—határtalan; kaṣāya—árny; dhiṣaṇaḥ—felfogás; arjunaḥ—Arjuna.
FORDÍTÁS
Ahogyan Arjuna szünet nélkül az Úr Śrī Kṛṣṇa lótuszlábára gondolt, odaadása hirtelen felfokozódott, s ennek eredményeképpen minden hitvány gondolata elszállt.
MAGYARÁZAT
Az elme anyagi vágya az anyagi szennyeződés salakja. E szennyeződés hatására az élőlény számtalan megoldható és megoldhatatlan dologgal kerül szembe, amelyek gátolják a lelki azonosság létét. A feltételekhez kötött lelket életről életre számtalan kellemes és kellemetlen dolog ejti csapdába, amelyek hamisak és mulandóak. Mindez anyagi vágyai visszahatásának köszönhetően gyűlik össze. Amikor azonban az odaadó szolgálat által kapcsolatba kerül a transzcendentális Úrral, aki különféle energiáiban van jelen, az anyagi vágy puszta formái megnyilvánulnak, s az élőlény intelligenciája megbékél igaz színében. Amint Arjuna rögzítette figyelmét az Úr tanítására, melyek a Bhagavad-gītāban találhatók, örök kapcsolata az Úrral teljes valójában megnyilvánult, és úgy érezte, minden anyagi szennyeződéstől megszabadult.