HU/SB 1.15.31
31. VERS
- viśoko brahma-sampattyā
- sañchinna-dvaita-saṁśayaḥ
- līna-prakṛti-nairguṇyād
- aliṅgatvād asambhavaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
viśokaḥ—megszabadulva a gyásztól; brahma-sampattyā—lelki kincscsel a birtokában; sañchinna—teljesen elvágva; dvaita-saṁśayaḥ—a relativitás kétségeitől; līna—beleolvadt; prakṛti—anyagi természet; nairguṇyāt—mivel a transzcendensben van; aliṅgatvāt—mivel nem rendelkezik anyagi testtel; asambhavaḥ—mentes a születéstől és a haláltól.
FORDÍTÁS
Lelki kincsei birtokában kétségei, melyek a kettősségből eredtek, szertefoszlottak. Megszabadult az anyagi természet három kötőerejétől, s a transzcendensbe jutott. Többé már nem bonyolódhatott a születés és halál körforgásába, mert megszabadult az anyagi formától.
MAGYARÁZAT
A dualitás okozta kétségek az anyagi test téves felfogásából származnak. Az anyagi testet a csekély értelemmel rendelkező emberek az önvalónak tekintik. Tudatlanságunkban a legnagyobb ostobaság az, hogy magunkat az anyagi testtel azonosítjuk. Ostobán mindent sajátunknak tekintünk, ami az anyagi testtel van kapcsolatban. Az „én” és az „enyém” téves felfogásának — vagyis „az én testem”, „az én rokonaim”, „az én tulajdonom”, „az én feleségem”, „az én gyermekeim”, „az én vagyonom”, „az én hazám”, „az én közösségem” ezernyi más hamis fogalmának — köszönhető kétségek megzavarják a feltételekhez kötött lelket. A Bhagavad-gītā tanításának elsajátításával az ember biztos, hogy megszabadul e zavarodottságtól, mert a valódi tudás nem más, mint annak tudata, hogy Ő, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Vāsudeva, az Úr Kṛṣṇa minden, magunkat is beleértve. Minden az Ő energiájának megnyilvánulása, mint szerves rész. Az energia és az energia forrása nem különböznek egymástól, így a kettősség felfogása a tökéletes tudás elérésével egyszerre elhalványodik. Amint elfogadta a Bhagavad-gītā tanítását, az oly kiváló Arjuna nyomban képes volt megsemmisíteni az anyagi felfogást az Úr Kṛṣṇával, örök barátjával kapcsolatban. Ráébredt, hogy az Úr még mindig jelen van előtte tanításai, formája, kedvtelései, tulajdonságai és minden más által, ami Hozzá kapcsolódik. Felismerte, hogy barátja, az Úr Kṛṣṇa még mindig előtte áll, mert transzcendentálisan jelen van különféle kettősségtől mentes energiáiban, s nem volt szó arról, hogy az Úr társaságát csupán az idő és tér hatására, egy testcserével nyerje el. Az abszolút tudás elsajátításával az ember örökké a Legfelsőbb Úrral lehet jelenlegi életében is, pusztán azáltal, hogy Róla hall és Róla beszél, Rá gondol és imádja Őt. Láthatjuk Őt, érezhetjük jelenlétét ebben az életünkben is, ha megértjük az advaya-jñāna Urat, az Abszolút Urat az odaadó szolgálat folyamatán keresztül, amely azzal kezdődik el, hogy hallunk Róla. Az Úr Caitanya azt mondja, hogy pusztán az Úr szent nevének éneklésével az ember lemoshatja a port a tiszta tudat tükréről, s amint ez a por eltűnik, az ember megszabadul minden anyagi feltételtől. Megszabadulni az anyagi feltételektől a lélek felszabadulását jelenti. Amint az ember abszolút tudásra tesz szert, anyagi életszemléletének nyoma sem marad, azaz a téves életfelfogás fölé emelkedik. Így tehát a tiszta lélek újra feléledhet e lelki megvalósításban. Hogy az élőlény a gyakorlatban is szert tegyen e megvalósításra, az azáltal válik lehetővé, hogy megszabadul az anyagi természet három kötőerejének, a jóságnak, a szenvedélynek és a tudatlanságnak a visszahatásaitól. Az Úr kegyéből a tiszta bhakta egyszerre az Abszolút szintjére emelkedik, és ott már nem fordulhat elő, hogy újra a feltételekhez kötött élet anyagi útvesztőjébe kerüljön. Addig, amíg az ember nem részesül a szükséges transzcendentális látás áldásában, amelyet a kinyilatkoztatott írásokban előírt odaadó szolgálat eredményeképpen nyerhet el, addig semmilyen körülmények között nem lehetséges számára, hogy érezze az Úr jelenlétét. Arjuna azonban erre a szintre régen, a kurukṣetrai csatában eljutott, s amikor úgy látszott, bánkódik az Úr távolléte miatt, nyomban menedéket keresett a Bhagavad-gītā tanításánál, így újra eredeti helyzetébe került. Ez a viśoka állapot, az a szint, amelyen az ember mentes minden bánattól és aggodalomtól.