HU/SB 1.15.32
32. VERS
- niśamya bhagavan-mārgaṁ
- saṁsthāṁ yadu-kulasya ca
- svaḥ-pathāya matiṁ cakre
- nibhṛtātmā yudhiṣṭhiraḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
niśamya—megfontolva; bhagavat—az Úrral kapcsolatos; mārgam—ahogyan megjelent és eltávozott; saṁsthām—vége; yadu-kulasya—Yadu király dinasztiájának; ca—szintén; svaḥ—az Úr hajléka; pathāya—az útján; matim—a vágynak; cakre—figyelmet fordított; nibhṛta-ātmā—magányosan és egyedül; yudhiṣṭhiraḥ—Yudhiṣṭhira király.
FORDÍTÁS
A hírre, hogy az Úr Kṛṣṇa visszatért hajlékára, s mert megértette, hogy a Yadu-dinasztia földi megnyilvánulásának immár vége, Yudhiṣṭhira Mahārāja úgy döntött, hazatér, vissza Istenhez.
MAGYARÁZAT
Yudhiṣṭhira Mahārāja, miután meghallotta, hogy az Úr távozott, s földi halandó nem láthatja többé, szintén a Bhagavad-gītā tanítására fordította figyelmét. Az Úr megjelenésén és távozásán kezdett töprengeni. Az Úr megjelenésének és eltűnésének célja e halandó világban tökéletesen az Ő legfelsőbb akaratától függ. Őt semmilyen felsőbb erő nem kényszeríti, hogy megjelenjen és eltávozzon, nem úgy, mint az élőlényeket, akik a természet törvényeinek kényszerítő hatására jelennek meg és tűnnek el. Az Úr akkor jelenik meg, amikor akar, s onnan tűnik elő, ahonnan akar, anélkül hogy az megzavarná megjelenését és eltűnését egy másik helyen. Olyan Ő, mint a nap. A nap a saját akarata szerint jelenik meg bárhol és tűnik el bárhonnan, anélkül hogy az megzavarná jelenlétét valahol máshol. Reggelente Indiában a nap úgy jelenik meg, hogy nem tűnik el a nyugati félgömbről. A nap mindenütt jelen van, szerte a naprendszerben, mégis úgy látjuk, hogy reggel felkel egy bizonyos helyen, és este egy adott időben lenyugszik. Még a napot sem kötik az idő korlátai; hogyan köthetnék hát a Legfelsőbb Urat, aki a nap teremtője és ura? A Bhagavad-gītāban ezért az áll, hogy bárki, aki valóban megérti, hogyan jelenik meg és távozik el az Úr transzcendentálisan, felfoghatatlan energiája által, azt többé nem kötik a születés és halál törvényei, és az örök lelki égbe jut, a Vaikuṇṭha bolygók birodalmába. Az ilyen felszabadult lelkek ott örökké élhetnek, a születés, a halál, a betegség és az öregkor okozta szenvedések nélkül. A lelki világban az Úr és azok, akik örökké transzcendentális szolgálatát végzik, mind örökké fiatalok, hiszen ott nincsen öregkor, nincsen betegség és nincs halál, s mivel nincs halál, nincs születés sem. A végkövetkeztetés az tehát, hogy pusztán az Úr megjelenésének és eltűnésének tökéletes megértésével az ember eljuthat az örök élet tökéletes szintjére. Yudhiṣṭhira Mahārāja éppen ezért szintén azon kezdett töprengeni, hogy visszatér Istenhez. Az Úr megjelenik a földön — vagy bármely más pusztulásra ítélt bolygón — társaival, akik örökké Vele élnek. A Yadu család tagjai — így Yudhiṣṭhira Mahārāja, valamint fivérei és anyja is —, akik mind az Úr kedvteléseiben nyújtottak segítséget, nem mások, mint az Úr örök társai. Az Úr és örök társai megjelenése és távozása transzcendentális, ezért nem szabad, hogy ezek külső megnyilvánulásai megzavarjanak bennünket.