HU/SB 1.15.34
34. VERS
- yayāharad bhuvo bhāraṁ
- tāṁ tanuṁ vijahāv ajaḥ
- kaṇṭakaṁ kaṇṭakeneva
- dvayaṁ cāpīśituḥ samam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yayā—ami által; aharat—elvette; bhuvaḥ—a világnak; bhāram—terhét; tām—azt; tanum—testet; vijahau—elhagy; ajaḥ—a születetlen; kaṇṭakam—tüske; kaṇṭakena—a tüskével; iva—úgy; dvayam—mindkettő; ca—szintén; api—bár; īśituḥ—irányít; samam—egyenlő.
FORDÍTÁS
A legfelsőbb megszületetlen, az Úr Śrī Kṛṣṇa idézte elő, hogy a Yadu-dinasztia tagjai elhagyják testüket, és így megszabadította a világot a terhétől. Tette olyan volt, mint amikor egy tüskét egy másik tüskével távolítanak el, noha az irányító számára a két tüske ugyanaz.
MAGYARÁZAT
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura utal arra, hogy a ṛṣik, Śaunaka és a többiek, akik Sūta Gosvāmītól a Śrīmad-Bhāgavatamot hallgatták Naimiṣāraṇya erdejében, nem örültek, amikor azt hallották, hogy a Yadu-dinasztia részeg őrületében pusztult el. Hogy enyhítsen bánatukon, Sūta Gosvāmī biztosította őket: az Úr idézte elő, hogy a Yadu-dinasztia tagjai elhagyják a testüket, s ezáltal megszabadítsák a világot terhétől. Az Úr örök társaival azért jelent meg a földön, hogy segítsen az irányító félisteneknek eltávolítani a világ terhét. Arra kért hát néhány baráti félistent, hogy jelenjenek meg a Yadu családban és szolgálják Őt nagy missziója végrehajtásában. Miután az Úr teljesítette küldetését, a félistenek az Úr akaratából úgy hagyták el anyagi testüket, hogy részeg őrületükben egymás ellen fordultak. A félisteneknél megszokott dolog, hogy a soma-rasa italt fogyasztják, ezért a borivás és a mámor nem volt ismeretlen számukra. Részegségük miatt néha bajba is kerültek. Egyszer Kuvera fiai Nārada haragját vonták magukra, amiért mámorosak voltak, ám később az Úr Śrī Kṛṣṇa kegyéből visszanyerték eredeti formájukat. Ezt a történetet a Tizedik Énekben olvashatjuk majd. A Legfelsőbb Úr számára az asurák és a félistenek egyformák, de a félistenek engedelmeskednek az Úrnak, míg az asurák nem. Jó példa erre a tüske példája, melyet egy másik tüskével távolítanak el. A tüske, amely megszúrja az Úr lábát, minden bizonnyal zavarja az Urat, a másik pedig, ami eltávolítja a zavaró tényezőt, kétségtelenül nagy szolgálatot tesz. Tehát annak ellenére, hogy minden élőlény az Úr szerves része, azt, aki megszúrja az Urat, asurának hívják, azt pedig, aki az Úr önkéntes szolgája, devatānak, azaz félistennek nevezik. Az anyagi világban a devatāk és az asurák között örök küzdelem folyik, és az Úr mindig megmenti a devatākat az asuráktól. Mindketten az Úr irányítása alatt állnak. A világot az élőlények e két fajtája népesíti be, és az Úr küldetése mindig az, hogy megvédje a devatākat és elpusztítsa az asurákat, amikor szüksége van rá a világnak, hogy ezzel jót tegyen mindkettőjük számára.