HU/SB 1.15.35
35. VERS
- yathā matsyādi-rūpāṇi
- dhatte jahyād yathā naṭaḥ
- bhū-bhāraḥ kṣapito yena
- jahau tac ca kalevaram
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yathā—amennyire; matsya-ādi—a hal és a többi inkarnáció; rūpāṇi—formák; dhatte—örökre elfogadja; jahyāt—látszólag elhagyja; yathā—éppen olyan; naṭaḥ—varázsló; bhū-bhāraḥ—a világ terhe; kṣapitaḥ—megkönnyít; yena—ami által; jahau—hagyja elmenni; tat—az; ca—szintén; kalevaram—testet.
FORDÍTÁS
A Legfelsőbb Úr elhagyta a testet, amelyben azért jelent meg, hogy enyhítsen a föld terhén. Akár egy varázsló, elhagyja az egyik testet, hogy másokat öltsön Magára, mint a hal-inkarnáció és mások.
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Úr, az Istenség Személyisége nem személytelen és nem is forma nélküli. Teste azonban nem különbözik Tőle, ezért az örökkévalóság, a tudás és a gyönyör megtestesüléseként tartják számon. A Bṛhad-vaiṣṇava Tantra világosan kijelenti, hogy aki úgy véli, hogy az Úr Kṛṣṇa teste az anyagi energia terméke, azt ki kell közösíteni, s ha valaki véletlenül megpillantja egy ilyen hitetlen arcát, az csak akkor tisztulhat meg, ha ruhástul a folyóba ugrik. Az Urat amṛtának, halhatatlannak nevezik, mert nincsen anyagi teste. Így aztán az Úr halála vagy testének elhagyása olyan, mint a varázsló bűvészmutatványa. A varázsló trükkjeivel elhiteti velünk, hogy feldarabolják, hamuvá égetik vagy a hipnózis hatására eszméletét veszti, de ez mind csak csalóka mutatvány. Ő maga a valóságban nem hal meg, nem ég hamuvá, nem darabolják fel és nem is ájul el varázslatos bemutatója során. Ehhez hasonlóan az Úr örökkévaló formái határtalan változatossággal rendelkeznek, s e formák egyike a hal-inkarnáció, amelyet kinyilvánított ebben az univerzumban. Számtalan univerzum van, s a hal-inkarnáció valahol épp bemutatja kedvteléseit. Ez a vers a dhatte („örökre elfogadott”, és nem a dhitvā, az „egy alkalomra elfogadott”) szót használja. Oka az, hogy az Úr nem megteremti a hal-inkarnációt: Ő örökké létezik ebben a formában, és ennek az inkarnációnak a megjelenése és távozása sajátságos célt szolgál. A Bhagavad-gītāban (BG 7.24-25) az Úr így szól: „Az imperszonalisták azt gondolják, hogy nincsen formám, hogy forma nélküli vagyok, ám egy bizonyos cél érdekében elfogadtam egy formát, s most megnyilvánulok. Ezek a spekulálók nem rendelkeznek éles intelligenciával. Lehetnek a Védikus Irodalom legkiválóbb tudósai, mégsem ismerik felfoghatatlan energiáimat és személyiségem örök formáit. Mindez amiatt van, hogy misztikus függönyöm segítségével hatalmamban áll, hogy ne fedjem fel Magam a hitetlenek előtt. A csekély értelmű ostobák ezért nem tudnak örök formámról, amely megszületetlen, s melyet sohasem lehet elpusztítani.” A Padma Purāṇában az áll, hogy azok, akik mindig irigyek és dühösek az Úrra, nem alkalmasak arra, hogy megismerjék az Úr valódi, örök formáját. A Bhāgavatamban arról is olvashatunk, hogy az Úr villámcsapásként jelent meg a birkózóknak. Śiśupāla, amikor az Úr megölte őt, nem láthatta az Urat Kṛṣṇaként, mert elvakította a brahmajyoti ragyogása. Az Úr tehát ideiglenes megnyilvánulásaiból távozik — ilyen volt villámcsapásnak tűnő megjelenése Kaṁsa birkózói számára, vagy sugárzása Śiśupāla előtt —, de mint a bűvész, örökké létezik, és semmilyen körülmények között nem lehet elpusztítani. E formáit csak egy időre mutatja meg az asuráknak, s mikor megnyilvánulásait visszavonja, az asurák azt gondolják, az Úr nem létezik többé, mint ahogyan az ostoba közönség is azt hiszi, hogy a bűvész hamuvá ég vagy darabokra vágják. A végkövetkeztetés az, hogy az Úrnak nincsen anyagi teste, ezért sohasem lehet elpusztítani, és transzcendentális teste sohasem változik meg.