HU/SB 1.15.51
51. VERS
- yaḥ śraddhayaitad bhagavat-priyāṇāṁ
- pāṇḍoḥ sutānām iti samprayāṇam
- śṛṇoty alaṁ svastyayanaṁ pavitraṁ
- labdhvā harau bhaktim upaiti siddhim
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—bárki; śraddhayā—odaadással; etat—ez; bhagavat-priyāṇām—azoknak, akik nagyon kedvesek az Istenség Személyiségének; pāṇḍoḥ—Pāṇḍu; sutānām—fiaié; iti—így; samprayāṇam—elindul a végső cél felé; śṛṇoti—hall; alam—csak; svastyayanam—szerencse; pavitram—tökéletesen tiszta; labdhvā—elérve; harau—a Legfelsőbb Úrnak; bhaktim—odaadó szolgálatot; upaiti—nyer; siddhim—tökéletességet.
FORDÍTÁS
Az elbeszélés, amely leírja, hogyan távoztak Pāṇḍu fiai, hogy elérjék az élet végső célját s visszatérjenek Istenhez, rendkívül áldásos és tökéletesen tiszta. Ezért bárki, aki odaadóan és hittel hallgatja, kétségtelenül elnyeri az Úr odaadó szolgálatát, az élet legfőbb tökéletességét.
MAGYARÁZAT
A Śrīmad-Bhāgavatam elbeszélés az Istenség Személyiségéről és bhaktáiról, köztük a Pāṇḍavákról is. Az Istenség Személyiségéről és bhaktáiról szóló elbeszélés abszolút önmagában, és így odaadó hallgatása éppen olyan, mintha együtt lennénk az Úrral és az Úr állandó társaival. A Śrīmad-Bhāgavatam hallgatásának folyamatával az ember elérheti az élet legtökéletesebb szintjét: sikeresen hazatérhet, vissza Istenhez.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének tizenötödik fejezetéhez, melynek címe: „A Pāṇḍavák visszavonulnak”.