HU/SB 1.16.1
1. VERS
- sūta uvāca
- tataḥ parīkṣid dvija-varya-śikṣayā
- mahīṁ mahā-bhāgavataḥ śaśāsa ha
- yathā hi sūtyām abhijāta-kovidāḥ
- samādiśan vipra mahad-guṇas tathā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sūtaḥ uvāca—Sūta Gosvāmī így szólt; tataḥ—ezután; parīkṣit—Parīkṣit Mahārāja; dvija-varya—a kiváló kétszer született brāhmaṇák; śikṣayā—utasításaikat követve; mahīm—a föld; mahā-bhāgavataḥ—a nagy bhakta; śaśāsa—uralkodott; ha—a múltban; yathā—ahogy ők mondták; hi—bizonyára; sūtyām—születésekor; abhijāta-kovidāḥ—kiváló csillagászok, a születés idején; samādiśan—véleményt mondtak; vipra—ó, brāhmaṇák; mahat-guṇaḥ—nagyszerű tulajdonságok; tathā—hű hozzá.
FORDÍTÁS
Sūta Gosvāmī így szólt: Ó, bölcs brāhmaṇák! Parīkṣit Mahārāja megkezdte uralkodását a világon az Úr nagy bhaktájaként, a kétszer született brāhmaṇák legjobbjainak tanácsait követve. Azokkal a nagyszerű tulajdonságokkal kormányzott, amelyeket születése idején a tanult asztrológusok jósoltak számára.
MAGYARÁZAT
Parīkṣit Mahārāja születésekor a szakavatott asztrológus brāhmaṇák megjósolták néhány tulajdonságát. Mindezek a jellemzők mind ki is alakultak benne, hiszen az Úr nagy bhaktája volt. A legjobb tulajdonság az, ha az Úr bhaktájává válunk, s aztán lassanként minden olyan jó tulajdonság kifejlődik bennünk, amelyre érdemes szert tenni. Parīkṣit Mahārāja mahā-bhāgavata volt, vagyis a legkiválóbb bhakta, aki nemcsak jól ismerte az odaadás tudományát, de transzcendentális tanításával képes volt másokat is meggyőzni, hogy váljanak bhaktává. Éppen ezért elsőrangú bhakta volt, és így mindig kikérte a nagy bölcsek és tanult brāhmaṇák véleményét, akik a śāstrák alapján adtak tanácsokat neki, hogyan irányítsa a birodalmat. Ezek a nagy királyok sokkal megbízhatóbbak voltak, mint azok a vezetők, akiket manapság választanak, mert azzal, hogy követték azokat az utasításokat, amelyeket a kiváló szaktekintélyek hagytak hátra a Védikus Írásokban, elégedetté tették őket. Nem volt szükség gyakorlatlan ostobákra, hogy naponta új törvényeket hozzanak, majd valamilyen cél érdekében kényükre-kedvükre újra és újra megváltoztassák őket. A szabályozó elveket már lefektették a nagy bölcsek: Manu, Yajñavalkya, Parāśara és sok más felszabadult bölcs. E törvényeket minden korban és bárhol lehetett alkalmazni, ezért e hibátlan és tökéletes szabályok voltak mindenhol a mérvadók. Parīkṣit Mahārājának és a hozzá hasonló királyoknak volt egy tanácsadó testülete, amelynek kiváló bölcsek vagy elsőrendű brāhmaṇák voltak a tagjai. Nem fogadtak el fizetséget, és nem is volt szükségük erre. Az államnak nem kellett költenie arra, hogy jó tanácsot kapjon. Ezek a brāhmaṇák sama-darśīk voltak, vagyis egyenlően bántak mindenkivel, az állatokkal és az emberekkel egyaránt. Nem adtak olyan tanácsot a királynak, hogy védelmezze az embereket, ugyanakkor pusztítsa el a szerencsétlen állatokat. Nem voltak ostobák, s nem az ostobák gyülekezetét képviselték. Mindannyian önmegvalósított lelkek voltak, és jól tudták, hogyan lehet a birodalomban minden élőlény boldog mind ebben az életben, mind a következőben. Nem az evés, ivás, boldogság és élvezet hedonista filozófiája érdekelte őket. A szó valódi értelmében filozófusok voltak, és jól tudták, mi az emberi élet küldetése. E kötelességeinek eleget téve a tanácsadó testület helyes útmutatással szolgált, s a király vagy a felelős vezető, aki az Úr kiváló bhaktája volt, az ország boldogulása érdekében hűen követte tanácsait. Yudhiṣṭhira Mahārāja vagy Parīkṣit Mahārāja idejében az állam jóléti állam volt a szó szoros értelmében, mert senki sem volt boldogtalan, sem ember, sem állat. Parīkṣit Mahārāja a világ jóléti államának ideális királya volt.