HU/SB 1.16.16
16. VERS
- sārathya-pāraṣada-sevana-sakhya-dautya-
- vīrāsanānugamana-stavana-praṇāmān
- snigdheṣu pāṇḍuṣu jagat-praṇatiṁ ca viṣṇor
- bhaktiṁ karoti nṛ-patiś caraṇāravinde
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sārathya—elfogadva a kocsihajtó szerepét; pāraṣada—elfogadva a Rājasūya áldozat gyülekezetében az elnökséget; sevana—az elmét mindig az Úr szolgálatába állítva; sakhya—barátként gondolni az Úrra; dautya—elvállalva a hírvivő szerepét; vīra-āsana—elvállalva az őr szerepét, kihúzott karddal, éjszaka; anugamana—lábnyomait követve; stavana—imákat ajánlva; praṇāmān—hódolatot felajánlva; snigdheṣu—nekik, akik könnyen elfogadják az Úr akaratát; pāṇḍuṣu—Pāṇḍu fiainak; jagat—az univerzális; praṇatim—akinek engedelmeskednek; ca—és; viṣṇoḥ—Viṣṇué; bhaktim—odaadás; karoti—tesz; nṛ-patiḥ—a király; caraṇa-aravinde—az Ő lótuszlábának.
FORDÍTÁS
Parīkṣit Mahārāja hallotta, hogy indokolatlan kegyéből az Úr Kṛṣṇa [Viṣṇu], akinek mindenki engedelmeskedik, mennyi szolgálatot tett Pāṇḍu készséges fiainak azzal, hogy vállalta a kocsihajtó, az elnök, a hírvivő, a barát, az éjszakai őr szerepét és megannyi mást, amit csak akartak, szolgaként engedelmeskedve nekik, és fiatalabb lévén hódolatát ajánlva. Amikor erről hallott, Parīkṣit Mahārāját eltöltötte az Úr lótuszlába iránti odaadás.
MAGYARÁZAT
Az olyan tiszta bhakták számára, mint amilyenek a Pāṇḍavák voltak, az Úr Kṛṣṇa jelent mindent. A Pāṇḍavák számára az Úr a Legfelsőbb Úr, a lelki tanítómester, az imádandó Istenség, a vezető, a kocsihajtó, a barát, a szolga, a hírnök volt, s minden, amit csak el tudtak képzelni. S az Úr viszonozta is érzéseiket. Parīkṣit Mahārāja, az Úr tiszta bhaktája fel tudta becsülni a jelentőségét, hogy az Úr transzcendentálisan viszonozza bhaktái érzelmeit, s így ő maga is meghatódott az Úr tetteitől. Pusztán azzal, hogy felismeri az Úr és tiszta bhaktái kapcsolatát, az ember elnyerheti a felszabadulást. Úgy tűnik, mintha az Úr kapcsolata bhaktáival közönséges emberi kapcsolat lenne, de aki tudja az igazságot, az egyszerre alkalmassá válik arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. A Pāṇḍavák olyan készségesen engedelmeskedtek az Úr akaratának, hogy minden energiájukat képesek voltak az Úr szolgálatának szentelni. Tiszta elszántságuk következtében olyan formában kaphatták meg az Úr kegyét, ahogyan csak akarták.