HU/SB 1.16: Hogyan fogadta Pariksit a Kali-korszakot?
1.16.1. vers: Sūta Gosvāmī így szólt: Ó, bölcs brāhmaṇák! Parīkṣit Mahārāja megkezdte uralkodását a világon az Úr nagy bhaktájaként, a kétszer született brāhmaṇák legjobbjainak tanácsait követve. Azokkal a nagyszerű tulajdonságokkal kormányzott, amelyeket születése idején a tanult asztrológusok jósoltak számára.
1.16.2. vers: Parīkṣit király feleségül vette Uttara király leányát, és négy fiat nemzett, akiknek élén Janamejaya Mahārāja állt.
1.16.3. vers: Parīkṣit Mahārāja Kṛpācāryát választotta lelki tanítómesterének, hogy vezesse őt, majd a Gangesz partján három lóáldozatot mutatott be, melynek során a jelenlévőket bőségesen megjutalmazta. Ezeken az áldozatokon még a közönséges ember is láthatta a félisteneket.
1.16.4. vers: Világhódító útja során egyszer Parīkṣit Mahārāja megpillantotta a Kali-yuga urát. Hitványabb volt egy śūdránál, ám királynak öltözött, és egy tehén meg egy bika lábát bántotta. A király nyomban megragadta, hogy méltóképpen megbüntesse.
1.16.5. vers: Śaunaka Ṛṣi így kérdezett: Miért csupán megbüntette őt Parīkṣit Mahārāja, ha a legalantasabb śūdra volt, királynak öltözve, s egy tehén lábát ütötte? Kérlek, mesélj el minden eseményt, ha kapcsolatban állnak az Úr Kṛṣṇával!
1.16.6. vers: Az Úr bhaktái örökké az Úr lótuszlábának mézét ízlelik. Mi haszna hát olyan dolgokról hallani, amellyel az ember csak elvesztegeti értékes életét?
1.16.7. vers: Ó, Sūta Gosvāmī! Vannak olyan emberek, akik szeretnének megszabadulni a haláltól, és örök életre vágynak. Ők megmenekülnek a lemészárlástól azáltal, hogy a halál urát, Yamarāját hívják.
1.16.8. vers: Amíg jelen van Yamarāja, aki a halálát okozza mindenkinek, senkit sem érhet utol a halál. A nagy bölcsek meghívták a halál urát, Yamarāját, aki az Úr képviselője. Azoknak az élőlényeknek, akiket markában tart, ki kell használniuk azt a lehetőséget, hogy hallhatják a halhatatlan nektárt ennek az elbeszélésnek a formájában, amely az Úr transzcendentális kedvteléseiről szól.
1.16.9. vers: A lusta, csekély értelmű és rövid életű emberi lények az éjszakájukat alvással, a nappalt pedig haszontalan tettekkel töltik.
1.16.10. vers: Sūta Gosvāmī így szólt: Miközben Parīkṣit Mahārāja a Kuru birodalom fővárosában tartózkodott, a Kali-kor tünetei behatoltak királyságának területére. Amikor ezt a király megtudta, úgy vélte, kedvezőtlen hírt kapott, ám ez lehetőséget adott neki a küzdelemre. Felvette íját és nyilait, s felkészült a harcra.
1.16.11. vers: Parīkṣit Mahārāja harci szekerére ült, melyet fekete mének húztak. Zászlaját egy oroszlán jelölte. Nagy pompával, kocsihajtók, lovasok, elefántok és gyalogos katonák kíséretében hagyta el a fővárost, hogy meghódítsa a világot.
1.16.12. vers: Mahārāja Parīkṣit az egész földet meghódította — Bhadrāśvát, Ketumālát, Bhāratát, Kuru északi részét, Kimpuruṣát stb. —, s uralkodóiktól sarcot szedett.
1.16.13-15. vers: Bármerre járt a király, mindenhol nagyszerű ősei, az Úr bhaktái dicsőségéről és az Úr Kṛṣṇa dicső tetteiről hallott. Azt is hallotta, hogyan védte meg őt az Úr Aśvatthāmā fegyverének hatalmas hőjétől. Az emberek arról is beszéltek, mennyire ragaszkodtak egymáshoz Vṛṣṇi és Pṛthā leszármazottjai amiatt, hogy Pṛthā oly odaadóan szerette az Úr Keśavát. A király nagyon elégedett volt az énekesekkel, akik dicsőségükről zengtek, s elégedettségében nagyra nyitotta szemeit. Bőkezűen, örömmel ajándékozta meg őket értékes nyakláncokkal és ruhákkal.
1.16.16. vers: Parīkṣit Mahārāja hallotta, hogy indokolatlan kegyéből az Úr Kṛṣṇa [Viṣṇu], akinek mindenki engedelmeskedik, mennyi szolgálatot tett Pāṇḍu készséges fiainak azzal, hogy vállalta a kocsihajtó, az elnök, a hírvivő, a barát, az éjszakai őr szerepét és megannyi mást, amit csak akartak, szolgaként engedelmeskedve nekik, és fiatalabb lévén hódolatát ajánlva. Amikor erről hallott, Parīkṣit Mahārāját eltöltötte az Úr lótuszlába iránti odaadás.
1.16.17. vers: Most hallhatod tőlem, mi történt, miközben Parīkṣit Mahārāja ősei jámbor tetteit hallgatva töltötte napjait, és elmerült róluk szóló gondolataiban.
1.16.18. vers: A vallásos elvek személyisége, Dharma, bika képében vándorolt. Találkozott a föld személyiségével, aki egy tehén alakjában jelent meg, s aki olyan szomorúnak tűnt, mint egy anya, aki elvesztette gyermekét. Szeme könnyben úszott, teste szépségének nyoma sem volt. Dharma így kérdezte a földet:
1.16.19. vers: Dharma [egy bika formájában] így szólt: Asszonyom, talán nem vagy egészséges és derűs? Miért fed a bánat árnyéka? Arcodon úgy látszik, mintha egészen elsötétültél volna. Valamilyen belső betegségtől szenvedsz, vagy egy rokonodra gondolsz, aki távol van?
1.16.20. vers: Elvesztettem három lábam, és most csak egyen állok. Állapotom miatt bánkódsz talán? Vagy azért aggódsz ennyire, mert a jövőben a bűnös húsevők ki fognak használni téged? Vagy amiatt vagy szomorú, hogy a félistenek nem kapják meg részüket az áldozati felajánlásokból, mert manapság nem mutatnak be áldozatokat? Vagy az élőlényeket gyászolod, akik éhínségtől és szárazságtól szenvednek?
1.16.21. vers: Talán bűntudatot érzel a boldogtalan nők és gyermekek miatt, akiket a lelkiismeretlen emberek magukra hagytak? Vagy azért vagy boldogtalan, mert a tudás istennője olyan brāhmaṇák keze közé került, akik a vallásos szabályokkal ellentétben cselekszenek? Vagy azért szomorkodsz, mert látod, hogy a brāhmaṇák az olyan vezetők családjainál kerestek menedéket, akik nem tisztelik a brahminikus kultúrát?
1.16.22. vers: A vezetőknek nevezett emberek a Kali-kor hatására megzavarodnak, s az állam minden ügyében zűrzavart okoznak. E zűrzavar miatt bánkódsz? Az általános népesség nem követi a szabályozó elveket, amelyek az evésre, az alvásra, az ivásra, a szaporodásra stb. vonatkoznak, és mindezt bárhol hajlandók megtenni. Emiatt vagy talán boldogtalan?
1.16.23. vers: Ó, Földanya! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari csak azért jelent meg az Úr Śrī Kṛṣṇaként, hogy megszabadítson nehéz terhedtől. Minden cselekedete, melyet itt bemutatott, transzcendentális, és a felszabadulás útját szilárdítja meg. Ő azonban most távol van tőled. Minden bizonnyal tetteire gondolsz, és szomorú vagy hiányukban.
1.16.24. vers: Földanya, te vagy minden gazdagság tárháza! Kérlek, mondd el, mi az oka szenvedésednek, amely ennyire elgyöngített! Azt hiszem, hogy az idő hatalma, amely legyőzi még a leghatalmasabbat is, fosztott meg erőszakkal minden szerencsédtől, amelyet még a félistenek is dicsőítettek.
1.16.25. vers: A föld istene [egy tehén alakjában] így válaszolt a vallásos elvek személyiségének [aki egy bika képében jelent meg]: Ó, Dharma! Mindent megtudhatsz, amit kérdeztél tőlem. Válaszolok e kérdésekre. Valaha téged is négy lábad tartott, s az Úr kegyéből csupán növelted a boldogságot szerte az univerzumban.
1.16.26-30. vers: Benne lakozik (1) az igazmondás és (2) a tisztaság, s (3) nem tűri mások boldogtalanságát. (4) Benne nyugszik az erő, amellyel uralkodni lehet a dühön, (5) az önelégedettség, (6) az őszinteség, (7) az elme szilárdsága, (8) az érzékszervek szabályozása, (9) a felelősségérzet, (10) a kiegyensúlyozottság, (11) a türelem, (12) a nyugalom, (13) a hűség, (14) a tudás, (15) a lemondás az érzéki élvezetről, (16) az irányító képesség, (17) a lovagiasság, (18) a befolyás, (19) az erő, amely mindent lehetővé tesz, (20) a megfelelő kötelesség végzése, (21) a teljes függetlenség, (22) az ügyesség, (23) minden szépség teljessége, (24) a derű, (25) a jószívűség, (26) a találékonyság, (27) a nemesség, (28) a nagylelkűség, (29) a céltudatosság, (30) a tökéletesség minden tudományban, (31) a tettek helyes végrehajtása, (32) az élvezet minden tárgyának birtoklása, (33) a vidámság, (34) a rendíthetetlenség, (35) a kitartás, (36) a hírnév, (37) az imádat, (38) mentesség a büszkeségtől, (39) a létezés (mint az Istenség Személyisége), (40) az örökkévalóság, valamint tengernyi más transzcendentális tulajdonság, amely örökké jelen van Benne, és amelyet sohasem lehet elválasztani Tőle. Ez az Istenség Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa, minden jóság és szépség tárháza most befejezte transzcendentális kedvtelését a föld felszínén. Távollétében a Kali-korszak mindenhová kiterjesztette hatalmát, s ezt az állapotot látva vagyok oly szomorú.
1.16.31. vers: Magamra gondolok és rád, ó, félistenek legkiválóbbja, éppúgy, mint minden félistenre, a bölcsekre, Pitṛloka lakóira, az Úr bhaktáira és minden emberre, aki követi az emberi társadalom varṇa és āśrama rendszerét.
1.16.32-33. vers: Lakṣmījī, a szerencse istennője, akinek kegyes mosolyát olyan félistenek, mint Brahmā keresik, és akiért oly sokan közülük hosszú napokat áldoztak az Istenség Személyiségének, elhagyta lótuszvirágok erdejében álló hajlékát, és az Úr lótuszlábának szolgálatába merült. Én magam különleges képességekkel rendelkeztem, hogy túlszárnyaljam mindhárom bolygórendszer szerencséjét, mert a zászló, a villám, az elefántvezető bot és a lótuszvirág lenyomata ékesített, amelyek az Úr lótuszlábának jelei. Végül azonban, amikor oly szerencsésnek éreztem magam, az Úr elhagyott.
1.16.34. vers: Ó, vallás személyisége! Nagy teherként nehezedtek rám az ateista királyok rettentő katonai haderői, ám az Istenség Személyiségének kegye könnyített rajtam. A te helyzeted szintén gyötrelmes volt. Erőd, hogy lábadon megállj, elhagyott, s ezért belső energiája révén az Úr megjelent a Yaduk családjában, hogy segítségedre siessen.
1.16.35. vers: Ki viselné el hát a fájdalmat, amelyet az Istenség Legfelsőbb Személyiségének távolléte okoz? Édes, szerető mosolyával, boldogító pillantásával és őszinte könyörgésével legyőzte kedvesei, például Satyabhāmā komolyságát és szenvedélyes haragját. Amikor áthaladt felszínemen [a föld felszínén], lótuszlábának porába merültem. Tengernyi fű borított el, s úgy tűnt, mintha mint szőrszálaim állnának égnek a gyönyörtől.
1.16.36. vers: Miközben a föld és a vallás így beszélgettek, a szent Parīkṣit király a kelet felé tartó Sarasvatī folyó partjára érkezett.