HU/SB 1.16.18
18. VERS
- dharmaḥ padaikena caran
- vicchāyām upalabhya gām
- pṛcchati smāśru-vadanāṁ
- vivatsām iva mātaram
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dharmaḥ—a vallásos elvek személyisége; padā—láb; ekena—csak az egyiken; caran—vándorol; vicchāyām—a bánat árnyékával sújtva; upalabhya—találkozva; gām—a tehénnel; pṛcchati sma—kérdezte; aśru-vadanām—könnyekkel az arcán; vivatsām—aki elvesztette gyermekét; iva—mint; mātaram—az anya.
FORDÍTÁS
A vallásos elvek személyisége, Dharma, bika képében vándorolt. Találkozott a föld személyiségével, aki egy tehén alakjában jelent meg, s aki olyan szomorúnak tűnt, mint egy anya, aki elvesztette gyermekét. Szeme könnyben úszott, teste szépségének nyoma sem volt. Dharma így kérdezte a földet:
MAGYARÁZAT
A bika az erkölcsi elvek jelképe, a tehén pedig a földet képviseli. Ha a bika és a tehén boldogok, akkor tudhatjuk, hogy az emberek a világban szintén boldogok. Ez amiatt van, hogy a bika segíti a gabonatermesztést a földeken, és a tehén adja a tejet, a csodát, ami minden tápértéket tartalmaz. Az emberi társadalom ezért gondoskodik erről a két fontos állatról, hogy mindenütt vidáman legelészhessenek. De jelenleg e Kali-korszakban azok az emberek, akik nem ismerik a brahminikus kultúrát, a tehenet és a bikát lemészárolják és megeszik. A bikát és a tehenet pusztán a brahminikus kultúra, a legtökéletesebb kultúra elterjesztésével lehet megvédeni, s ez az egész emberi társadalom érdeke. A brahminikus kultúra ápolása a társadalom erkölcsének fenntartását eredményezi, s így a béke és a bőség érdekében sem kell külön erőfeszítéseket tenni. Ha a brahminikus műveltség hanyatlóban van, akkor a tehénről és a bikáról nem gondoskodnak kellőképpen, és ennek következményeit azokból a jelekből ismerhetjük fel, amelyekről az elkövetkező versek írnak.