HU/SB 1.17.20
20. VERS
- apratarkyād anirdeśyād
- iti keṣv api niścayaḥ
- atrānurūpaṁ rājarṣe
- vimṛśa sva-manīṣayā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
apratarkyāt—az érvelés hatalmán túl; anirdeśyāt—a gondolkodás képességén túl; iti—így; keṣu—valaki; api—szintén; niścayaḥ—határozottan következtetett; atra—itt; anurūpam—melyik közülük a helyes; rāja-ṛṣe—ó, királyok bölcse; vimṛśa—ítéld meg magad; sva—saját; manīṣayā—értelmi képességeddel.
FORDÍTÁS
Vannak gondolkodók, akik azt hiszik, hogy senki sem deríthet fényt a boldogtalanság okára érvekkel, nem ismerheti meg a képzelet segítségével sem, és nem fejezheti ki szavakkal. Ó, bölcs a királyok között, ítélj magad, saját értelmeddel átgondolva mindezt!
MAGYARÁZAT
A Vaiṣṇavák, az Úr bhaktái hiszik, hogy — ahogy fentebb említettük — semmi sem történhet a Legfelsőbb Úr jóváhagyása nélkül. Ő a legfelsőbb irányító, hiszen megerősíti a Bhagavad-gītāban is (BG 15.15), hogy Ő a mindent átható Paramātmāként jelen van mindenki szívében, vigyáz tetteinkre és tanúja minden cselekedetünknek. Az ateisták érve, miszerint az embert csak akkor lehet megbüntetni bűnös tetteiért, ha egy hiteles bíró előtt bizonyítást nyer bűnössége, megdől itt, mert mi elfogadjuk, hogy az élőlénynek van egy örök tanúja és állandó társa. Az élőlény talán elfelejt mindent, amit elmúlt vagy jelenlegi életében tett, de tudnia kell, hogy az anyagi test fáján az egyéni lélek és a Felsőlélek, mint Paramātmā úgy ülnek, mint két madár. Egyikük, az élőlény élvezi a fa gyümölcseit, míg a Legfelsőbb Lény a cselekedetek tanújaként van jelen. Így a Paramātmā-aspektus, a Legfelsőbb Lélek valójában az élőlény minden tettének szemtanúja, és csakis az Ő akaratából emlékezhet az élőlény, vagy felejtheti el, amit a múltban tett. Ezért Ő a mindent átható személytelen Brahman, valamint a helyhez kötött Paramātmā is mindenki szívében. Ő a múlt, a jelen és a jövő ismerője, és semmi sem maradhat rejtve Előtte. A bhakták ismerik ezt az igazságot, ezért komolyan végzik kötelességeiket, anélkül hogy jutalomra sóvárognának. Emellett az ember nem is tudja felbecsülni az Úr tetteit, sem spekuláció, sem tudás segítségével. Miért hoz egyeseket nehéz helyzetbe, másokat pedig nem? Ő a védikus tudás legfőbb ismerője, s így Ő a valódi vedāntista, ezzel egyidőben pedig a Vedānta összeállítója is. Senki sem független Tőle, és mindenki Őt szolgálja valamilyen módon. A feltételekhez kötött állapotban az élőlényt az anyagi természet kényszeríti szolgálatra, míg a felszabadult szinten a lelki természet segíti az Úrnak végzett önkéntes, szerető szolgálatában. Cselekedeteiben nincsen hiba és nincsen mámor, mind az Abszolút Igazság szintjén állnak. Bhīṣmadeva helyesen mérte fel az Úr felfoghatatlan tetteit. A végkövetkeztetés ezért az, hogy a vallás és a föld képviselőinek szenvedése, ahogyan Parīkṣit Mahārāja látta, azt igazolták, hogy Parīkṣit Mahārāja ideális vezető volt, mert tudta, hogyan kell megvédelmezni a tehenet (a földet) és a brāhmaṇákat (a vallásos elveket), a lelki fejlődés két pillérét. Mindenki az Úr teljes hatalma alatt áll. Ő teljes mértékben helyesen cselekszik, amikor arra vágyik, hogy valaki megtegyen valamit, függetlenül az adott helyzettől. Így kellett Parīkṣit Mahārājának bizonyítania nagyságát. Most nézzük meg, hogyan oldja meg mindezt értelmével.