HU/SB 1.17.32
32. VERS
- tvāṁ vartamānaṁ nara-deva-deheṣv
- anupravṛtto ’yam adharma-pūgaḥ
- lobho ’nṛtaṁ cauryam anāryam aṁho
- jyeṣṭhā ca māyā kalahaś ca dambhaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tvām—te; vartamānam—amíg jelen van; nara-deva—egy ember-isten, azaz egy király; deheṣu—a testben; anupravṛttaḥ—mindenhol megtörténik; ayam—mindezek; adharma—vallástalan elvek; pūgaḥ—a tömegekben; lobhaḥ—mohóság; anṛtam—becstelenség; cauryam—rablás; anāryam—durvaság; aṁhaḥ—árulás; jyeṣṭhā—szerencsétlenség; ca—és; māyā—csalás; kalahaḥ—civakodás; ca—és; dambhaḥ—hiúság.
FORDÍTÁS
Ha Kalinak, a vallástalanságnak engedik, hogy ember-istenként vagy uralkodóként cselekedjen, a vallástalan elvek, a mohóság, a becstelenség, a rablás, a durvaság, az árulás, a balszerencse, a csalás, a civakodás és a hiúság minden bizonnyal tért hódítanak.
MAGYARÁZAT
A vallás alapelveit, amelyek a lemondás, a tisztaság, a kegy és az igazmondás, ahogyan erről már szó esett korábban, bármely hit hívei követhetik. Nincs szükség arra, hogy valaki hinduból mohamedánná, kereszténnyé vagy valamilyen más hitűvé és így hitehagyottá váljon, és ne kövesse a vallás elveit. A Bhāgavatam vallás arra ösztönöz, hogy kövessük a vallás elveit. A vallás elvei nem egy bizonyos hit dogmái vagy szabályai. Az ilyen szabályozó elvek eltérőek lehetnek az időnek és a helynek megfelelően. Az embernek látnia kell, hogy elérte-e a vallás célját. Nem jó, ha csupán a dogmákhoz és a szabályokhoz ragaszkodunk, a valódi elvek elérése nélkül. Egy világi állam lehet, hogy nem részesíti előnyben egyik hitet sem, de nem zárkózhat el a vallás előbb említett elveitől. Kali korában azonban az állam vezetői közömbösek lesznek a vallásos elvekkel szemben, ezért támogatásukkal a vallásos elvekkel szemben álló mohóság, becstelenség, csalás, tolvajlás természetessé válik. Ilyen körülmények között semmi értelme annak a propagandának, amely a becstelenség megállítását követeli az államban.