HU/SB 1.17.43-44
43-44. VERSEK
- sa eṣa etarhy adhyāsta
- āsanaṁ pārthivocitam
- pitāmahenopanyastaṁ
- rājñāraṇyaṁ vivikṣatā
- āste ’dhunā sa rājarṣiḥ
- kauravendra-śriyollasan
- gajāhvaye mahā-bhāgaś
- cakravartī bṛhac-chravāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—ő; eṣaḥ—ez; etarhi—jelenleg; adhyāste—uralja; āsanam—a trónt; pārthiva-ucitam—éppen királyhoz illő; pitāmahena—a nagyapa; upanyastam—átadta; rājñā—a király; araṇyam—erdő; vivikṣatā—vágyva; āste—ott van; adhunā—jelenleg; saḥ—az; rāja-ṛṣiḥ—bölcs a királyok között; kaurava-indra—a legfőbb a Kuru királyok között; śriyā—dicsőség; ullasan—terjed; gajāhvaye—Hastināpurában; mahā-bhāgaḥ—a legszerencsésebb; cakravartī—az uralkodó; bṛhat-śravāḥ—nagyon híres.
FORDÍTÁS
A végtelenül szerencsés uralkodó, Parīkṣit Mahārāja — akire Yudhiṣṭhira Mahārāja Hastināpura birodalmát bízta, amikor az erdőbe akart vonulni — most nagy sikerrel uralja a világot, mert a Kuru-dinasztia királyainak tettei teszik dicsőségessé.
MAGYARÁZAT
A hosszú áldozati ceremóniák, amelyeket Naimiṣāraṇya bölcsei mutattak be, röviddel Parīkṣit Mahārāja trónra kerülése után kezdődtek el. Az áldozat ezer évig tartott, és az elején Baladevának, az Úr Kṛṣṇa bátyjának néhány kortársa is ellátogatott az áldozat helyére. Néhány hozzáértő szerint a jelen idő akkor is használható, ha a közelmúltra akarunk utalni. Ebben az értelemben a jelen idő Parīkṣit Mahārāja uralkodására utal. A folyamatosság leírására szintén a jelen időt használják. Parīkṣit Mahārāja elvei még ma is érvényesek, és az emberi társadalom fejlődhet, ha a vezetők kellőképpen céltudatosak. Még mindig száműzhetünk az államból minden tisztességtelen tevékenységet, amelyet Kali vezetett be, ha elszántan úgy cselekszünk, mint Parīkṣit Mahārāja. Parīkṣit Mahārāja engedélyezett néhány helyet Kali számára, valójában azonban Kali sehol a világon nem találhatott ilyen helyet, mert a király szigorúan ügyelt rá, hogy a szerencsejáték, az ivás, a prostitúció és az állatmészárlás sehol ne kapjon teret. Napjaink vezetői meg akarják szüntetni az állam erkölcsi romlását, de olyan ostobák, hogy nem tudják, mit kell tenniük ennek érdekében. Engedik a játékbarlangok, a kocsmák létét, a kábítószert, a bordélyházakat, a szállodai prostitúciót, a mozikat, engedélyezik a becstelenséget minden tettben, még a sajátjaikban is, ugyanakkor el akarják űzni az államból az erkölcsi romlottságot. Isteni királyságot akarnak Isten-tudat nélkül. Hogyan lehetséges összeegyeztetni ezt a két ellentétes dolgot? Ha száműzni akarjuk az államból a züllöttséget, először a társadalmat kell úgy szerveznünk, hogy elfogadja a vallás szabályait, vagyis a lemondást, a tisztaságot, a kegyet és az igazmondást, és hogy ezt elősegítsük, be kell zárnunk minden olyan helyet, ahol a szerencsejáték, az ivás, a prostitúció és a csalárdság uralkodik. Ilyen gyakorlati intelmekkel szolgál a Śrīmad-Bhāgavatam.