HU/SB 1.18.30


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


30. VERS

sa tu brahma-ṛṣer aṁse
gatāsum uragaṁ ruṣā
vinirgacchan dhanuṣ-koṭyā
nidhāya puram āgataḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

saḥ—a király; tu—azonban; brahma-ṛṣeḥ—a brāhmaṇa bölcsnek; aṁse—a vállára; gata-asum—élettelen; uragam—kígyót; ruṣā—haragosan; vinirgacchan—miközben távozott; dhanuḥ-koṭyā—az íj végével; nidhāya—helyezve; puram—palota; āgataḥ—visszatért.


FORDÍTÁS

A király, amiért így megsértették, távoztában íjával felemelt egy élettelen kígyót, és haragjában a szent vállára tette. Azután visszatért palotájába.


MAGYARÁZAT

A király így a szemet szemért, fogat fogért elv alapján bánt a bölccsel, bár sohasem szokott ilyen ostobaságot tenni. Az Úr akaratából azonban távoztában lábai előtt egy kígyó élettelen testét pillantotta meg, és arra gondolt, hogy a bölcset, aki ilyen fagyosan fogadta őt, hasonló módon megjutalmazhatja, ha a kígyó tetemét virágfüzér gyanánt felajánlja neki. Közönséges értelemben, mindebben semmi természetellenes nem lett volna, de abból a szempontból, hogy Parīkṣit Mahārāja egy brāhmaṇa szenttel állt szemben, ez minden bizonnyal kivételes eset volt. Mindez az Úr akaratából történt így.