HU/SB 1.18.29
29. VERS
- abhūta-pūrvaḥ sahasā
- kṣut-tṛḍbhyām arditātmanaḥ
- brāhmaṇaṁ praty abhūd brahman
- matsaro manyur eva ca
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
abhūta-pūrvaḥ—példa nélkül álló; sahasā—a körülmények hatására; kṣut—éhség; tṛḍbhyām—valamint szomjúságtól; ardita—szenvedve; ātmanaḥ—saját magától; brāhmaṇam—egy brāhmaṇának; prati—ellen; abhūt—lett; brahman—ó, brāhmaṇák; matsaraḥ—irigy; manyuḥ—dühös; eva—így; ca—és.
FORDÍTÁS
Ó, brāhmaṇák! A király dühére és irigységére, amit a brāhmaṇa bölcs iránt érzett, mindaddig nem volt példa, mert a körülmények tették őt éhessé és szomjassá.
MAGYARÁZAT
Hogy egy olyan király, mint Parīkṣit Mahārāja, dühös és irigy legyen, kiváltképp egy szent brāhmaṇára, kétségtelenül példátlan eset volt. A király jól tudta, hogy a brāhmaṇák, a szentek, a gyerekek, a nők és az öregek fölötte állnak minden büntetésnek. Éppen így a királyt sem szabad elítélni még akkor sem, ha nagy hibát követ el. Ám ebben az esetben Parīkṣit Mahārāja az Úr akaratából szomjúsága és éhsége miatt dühös és irigy lett a szentre. A király jogosan akarta megbüntetni alattvalóját a rideg fogadtatás miatt, s amiatt, hogy nem méltatta őt figyelemre, de mivel a bűnös egy szent brāhmaṇa volt, az eset egyedülálló volt. Ahogyan az Úr sohasem irigy senkire, úgy az Úr bhaktája sem irigykedik soha, senkire. Az egyetlen mentség Parīkṣit Mahārāja viselkedésére az, hogy mindezt az Úr rendelte így.