HU/SB 1.18.36


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


36. VERS

ity uktvā roṣa-tāmrākṣo
vayasyān ṛṣi-bālakaḥ
kauśiky-āpa upaspṛśya
vāg-vajraṁ visasarja ha


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

iti—így; uktvā—mondta; roṣa-tāmra-akṣaḥ—a dühtől vörösen izzó szemek; vayasyān—a játszótársaknak; ṛṣi-bālakaḥ—egy ṛṣi fia; kauśikī—a Kauśikā folyó; āpaḥ—víz; upaspṛśya—megérintve; vāk—szavak; vajram—mennydörgés; visasarja—dobott; ha—a múltban.


FORDÍTÁS

A ṛṣi fia a dühtől vörösen izzó szemmel megérintette a Kauśikā folyó vizét, s játszótársaihoz szólva a következő szavakat mennydörögte:


MAGYARÁZAT

A körülmények, amelyek között Parīkṣit Mahārāját megátkozták, egyszerűen gyerekesek voltak, ahogy az látható ebből a versből. Śṛṅgi bemutatta arcátlanságát ártatlan játszótársai között. Minden józan ember megakadályozta volna abban, hogy ekkora bajt hozzon az egész emberi társadalomra. Azzal, hogy megszerzett brahminikus hatalmát fitogtatva megölt egy olyan királyt, mint Parīkṣit Mahārāja, a brāhmaṇa tapasztalatlan fia nagy bűnt követett el.