HU/SB 1.18.40
Śrīmad-Bhāgavatam - Első Ének - TIZENNYOLCADIK FEJEZET: Egy brāhmaṇa fiú megátkozza Parīkṣit Mahārāját
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
40. VERS
- visṛjya taṁ ca papraccha
- vatsa kasmād dhi rodiṣi
- kena vā te ’pakṛtam
- ity uktaḥ sa nyavedayat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
visṛjya—félredobva; tam—azt; ca—szintén; papraccha—kérdezett; vatsa—kedves fiam; kasmāt—miért; hi—bizonyára; rodiṣi—sír; kena—ki által; vā—másképpen; te—ők; apakṛtam—helytelenül viselkedett; iti—így; uktaḥ—megkérdezve; saḥ—a fiú; nyavedayat—mindent elmondott.
FORDÍTÁS
Félredobta a kígyó tetemét, és megkérdezte a fiát, miért sír, vajon bántotta-e valaki. Kérdésére a fiú elmesélte, mi történt.
MAGYARÁZAT
Az apa nem vette túlságosan komolyan a döglött kígyót a nyaka körül, egyszerűen csak félredobta. Valójában Parīkṣit Mahārāja nem követett el súlyos hibát, de az ostoba fiú annak tekintette, és a Kali-kor befolyása alatt megátkozta a királyt. Ezzel véget vetett a történelem egy boldog fejezetének.