HU/SB 1.18.44
44. VERS
- tad adya naḥ pāpam upaity ananvayaṁ
- yan naṣṭa-nāthasya vasor vilumpakāt
- parasparaṁ ghnanti śapanti vṛñjate
- paśūn striyo ’rthān puru-dasyavo janāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—ezért; adya—ettől a naptól; naḥ—rajtunk; pāpam—a bűn visszahatása; upaiti—le fogja győzni; ananvayam—törés; yat—mert; naṣṭa—megszűnt; nāthasya—az uralkodónak; vasoḥ—a vagyonnak; vilumpakāt—kirabolva; parasparam—egymás között; ghnanti—ölni fog; śapanti—bántani fog; vṛñjate—lopni fog; paśūn—állatok; striyaḥ—nők; arthān—gazdagság; puru—nagyon; dasyavaḥ—tolvajok; janāḥ—az emberek tömege.
FORDÍTÁS
A monarchikus királyság megszűnésével, s mert a gazemberek és a tolvajok elrabolják az emberek vagyonát, a társadalom darabjaira hullik. Embereket ölnek és sebesítenek meg, állatokat és nőket rabolnak majd el, s mindezért a bűnért mi leszünk felelősek.
MAGYARÁZAT
A naḥ (mi) szónak ebben a versben nagy jelentősége van. A bölcs jogosan magára vállalja a brāhmaṇák mint közösség felelősségét a monarchikus uralkodás elpusztításáért, és azért, hogy ezzel lehetőséget adnak a magukat demokratáknak nevezőknek, akik általában nem tesznek mást, mint megfosztják az ország népét kincseiktől. Ezek az állítólagos demokraták magukhoz ragadják az irányítás egész gépezetét, anélkül hogy felelősséget vállalnának az emberek jólétéért. Mindenki saját érzékkielégítése érdekében kerül egy bizonyos posztra, és így az egyetlen király helyett számtalan felelőtlen király lesz, hogy adóztassa a polgárokat. Ez a vers megjósolja, hogy a megfelelő királyi uralkodás hiányában mindenki zavart okoz majd másoknak, vagyont, állatokat és nőket rabolva.