HU/SB 1.18.50


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


50. VERS

prāyaśaḥ sādhavo loke
parair dvandveṣu yojitāḥ
na vyathanti na hṛṣyanti
yata ātmā ’guṇāśrayaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

prāyaśaḥ—általában; sādhavaḥ—szentek; loke—ebben a világban; paraiḥ—mások által; dvandveṣu—kettősségben; yojitāḥ—lefoglalva; na—soha; vyathanti—szenvedve; na—sem; hṛṣyanti—örömét leli; yataḥ—mert; ātmā—önvaló; aguṇa-āśrayaḥ—transzcendentális.


FORDÍTÁS

A transzcendentalisták annak ellenére, hogy másoknak köszönhetően az anyagi világ kettősségeivel kell törődniük, többnyire nem szomorúak, de nem is lelnek örömet [a világi dolgokban], hiszen mindannyian transzcendentális síkon cselekszenek.


MAGYARÁZAT

A transzcendentalisták közé az empirikus filozófusok, a misztikusok és az Úr bhaktái tartoznak. Az empirikus filozófusok célja az Abszolút lényébe olvadás, a misztikusoké a mindent átható Felsőlélek megpillantása, míg az Úr bhaktái az Istenség Személyiségének transzcendentális szerető szolgálatát végzik. Mivel Brahman, Paramātmā és Bhagavān ugyanazon Transzcendens különféle aspektusai, e transzcendentalisták mindannyian fölötte állnak az anyagi természet három kötőerejének. Az anyagi boldogság és boldogtalanság a három kötőerő terméke, ezért ezek okainak nincs közük a transzcendentalistákhoz. A király bhakta volt, a ṛṣi pedig egy misztikus, így aztán egyikükre sem volt hatással a véletlenszerű eset, amelyet a legfelsőbb akarat idézett elő. A játékos gyerek csupán eszköz volt az Úr akaratának teljesítésében.


Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének tizennyolcadik fejezetéhez, melynek címe: „Egy brāhmaṇa fiú megátkozza Parīkṣit Mahārāját.”